Kíváncsi Szerda 10.

forrás: weheartit.com

Kisgyerekes anyukaként sokszor foglalkoztat a gondolat, hogyha a gyerekem majd nagyobb lesz, hogyan inspirálhatnám arra, hogy ő is elkezdjen olvasni. Méghozzá anélkül, hogy ő ezt észrevenné :) Arra lennék kíváncsi, hogy Titeket mi vagy ki vezetett el a könyvek szeretetéhez? A szüleitek, egy jó barát, egy tanár vagy esetleg valaki más? Szerintetek mennyire fontos a példamutatás, hiszen sok helyen halljuk, olvassuk, hogy a gyerekek követik a szüleik által mutatott mintát? És kisgyerekes anyukák: Ti példát mutattok-e a gyerekeiteknek, olvastok-e előttük?

Timi: Hű, engem nem tudom, mi vezetett, de nagy valószínűséggel az, hogy láttam a szüleimet olvasni, és érdekelt. Szóval igen, szerintem nagyon számít a példa, kedvenc gyerekpszichológusom szerint is. Kisgyerekkorunkban is viszonylag sok könyvünk volt. Nem volt mindennapos esti mese, de azért időnként mégis. Korán elkezdtem kérdezgetni a betűket, és iskolakezdés előtt már tudtam olvasni. És azóta se hagytam abba :) A saját gyerekeimmel kapcsolatban is a mintát tartom fontosnak: lásson minket olvasni. És nálunk van minden esti mesélés is. Minden alkalomra kapnak könyvet, ez az egy fix. Megbeszéljük, amit olvastak. Szelektálok is, igyekszem értékes gyerekirodalomhoz juttatni őket, de közben arra is figyelek, mi érdekli a gyerekeimet. Még nem szolgálhatok kész eredménnyel, de egy részeredmény: a kilenc és fél éves nagyfiam legalább olyan könyvmoly, mint az anyja, a mai napig kéri az esti meg.

Niki: szerintem is számít a példa, de ez nem azt jelenti, hogy a gyerekből is feltétlenül könyvmoly lesz. Az én szüleim gyerekkoromban nem nagyon olvastak könyvet, a mamám annál inkább és nekem ő amolyan példakép féle volt. Így nagyon vártam, hogy én is tudjak olvasni, mint ő.
Szeretném, ha a Gyerkőcöm szeretné a későbbiekben is a könyveket, az olvasás számára is varázslat lenne, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy ez így is alakuljon, de szerintem ez leginkább magától a személytől függ, annyira befolyásolni nem lehet.
Az esti mese nálunk is elmaradhatatlan rituáléja a napnak és természetesen látott már a magam szórakoztatására olvasni engem. :o)

Adri könyvmoly:
Az igazat megvallva nem láttam senkitől otthon hogy olvasott volna .
Nem inspiráltak a tanárim, barátaim sem, inkább elrettentettek vagy lebeszéltek róla.
Így magától alakult ki a könyvek szeretete.
Kislányom nagyon remélem szeret majd olvasni.
Mindig látja, hogy olvasok valamit, ha van időm.
Férjem pont az ellenkezője, ő filmeket néz leginkább, könyvet nem vesz kézbe.
Elöször is fontosnak tartom hogy mit adunk a kezébe, már egészen kicsinek is.
Nagyon sok mesekönyve van már itthon .Igyekszem jó, és hasznos mesekönyveket venni neki.
És természetesen az én gyermekkönyveim is megvannak, vigyáztam rájuk nagyon.
Olvasok neki én is fel, de van, hogy ő hozza oda nekem és "olvas" belőle nekem 1 évesen.
Nagyon aranyos ilyenkor, látni kellene.
Előszeretettel pakolgatja az én könyveimet is és hozza nekem, hogy mit olvassak szerinte.
Hogy mi alapján szanál, azt nem tudom, mert van olyan könyv, amit félre rak.
Fontos és szerintem 50% az olvasás szeretetének a példamutatás,
a  másik fele( mint én) saját magától alakul ki, azért nem tehetünk semmit.

SzaMárti:
Számomra nagyon fontos volt a szüleim példamutatása, főleg az Édesapám olvasott sokat. Annyira számított, hogy amikor én még kialakulatlan  gyerek voltam könyv ízlés terén, mindenbe belenéztem amit a szüleim kiolvastak. Természetesen ezeknek egyike sem volt gyereknek való könyv, de a mesekönyvek akkoriban már rongyosra voltak forgatva. Végül amikor megtaláltam a saját irodalmamat még azoktól az osztálytársaimtól is vettem példát ,akik már jóval korábban már könyvtárba jártak. Én így lettem könyvbarát.
A gyermekeim közül csak egyre hatott igazán a példamutatás, bár Neki nem csak én lehettem példa, hanem a Nagyszülei is. A többiek csak tisztességből olvastak el néhány könyvet.Őket szerintem a vízuális élmények távolították el az olvasástól.
Ezért én nagyon fontosnak tartom, hogy lássák a gyerekek, a szüleik szeretik a könyveket, higgyék el ,hogy olyan titkok vannak bennük amit a film és a televízió nem tud mutatni.Természetesen az is számít, hogyan hatnak rájuk az első önállóan kiválasztott könyvek.