Colette: Zsendülő vetés

Eredeti címe: Le blé en herbe (1923.)
Itthon kiadta: Móra Ferenc Könyvkiadó
(Kozmosz Fantasztikus Könyvek)
(1967.)
Oldalszám: 139
Forrás: könyvtár

Kinek ajánlom a figyelmébe?: ez
kérem szépen, a 60-as évek Vörös
pöttyös könyve, ha úgy tetszik. :o)
Érdekes olvasmány lehet
összehasonlítani bárkinek, a manapság
menő ifjúsági könyvekkel.

A Zsendülő vetés volt az első amolyan "romantikus regényem", amit olvastam. Olyan 11-12 éves lehettem, amikor megtaláltam a nagyszüleim könyvespolcán (ami maga volt a kincsesbánya amúgy, a rengeteg csíkos és pöttyös könyvvel) és miután anyukám jóváhagyását adta, neki is kezdtem az olvasásának.
Nem olyan rég újra eszembe jutott, de nem emlékeztem már sem a szerzőre, sem a könyv címére. Csak annyi maradt meg bennem, hogy valószínűleg csíkos könyv lehetett (rosszul rémlett), szerepelt benne egy fiatal lány és fiú, akik szerelmesek voltak egymásba és egy barlangban egymáséi is lettek (ez is kicsit rosszul rémlett).
Aztán jött a rukkola.hu és egyszer csak azon kaptam magamat, hogy ott volt előttem a rég nem látott könyv borítója, én meg hatalmas vágyat éreztem, hogy újra elolvashassam. A nagyszüleim polcán már nem volt megtalálható, de a könyvtárunkban szerencsére igen. Amint véget ért a nyári szabadságuk, már rohantunk is Gyerkőccel érte. Aztán otthon neki is estem.

Kényelmesen elhelyezkedtem a kedvenc olvasós fotelomban, kinyitottam és még így 17-16 évvel később is azonnal ismerős volt az első mondata:

- Rákászni mégy, Vinca?

Már láttam is maga előtt a 15 éves lányt, aki még csak most kezd formásodni, fiús is meg nőies is, lába horzsolásos, kezében a rákász háló és nagyon szerelmes a 16 és fél éves Philbe. A fiúba, aki már érzi, hogy valami változik benne és köztük, de igazán nem tudja ezt hova tenni. Néha bántja Vincát, aki csak megadóan tűr.

- Amíg gyötörsz, legalább itt vagy mellettem.

Egyszerre éreztem, hogy ebben a pici lányban mennyi őstudás van és mennyi gyermeki báj.

Phil szülei évek óta együtt nyaralnak Vinca családjával. A szülők már elkönyvelték, hogy amint felnőnek, össze is házasodnak majd a gyerekek és valamilyen szinten a fiataloknak is teljesen egyértelmű, hogy szeretik egymást.
De az idei nyár (az 1920-as évekről van szó) valahogy más. A két fiatal változik, kezd felnőni és érzik, hogy az érzelmeik is változnak a másik irányába. Phil lázad

"Ha az ember csak tizenöt vagy tizenhat éves ... nincs más hátra ... várni kell."

Vinca pedig mosolyogva tűr.
Aztán feltűnik a színen egy 30-as nő, aki elcsavarja a fiú fejét. Finoman leírva, beavatja a felnőtt élet rejtelmeibe. ...

Aki forró ágyjelenetekre számít, azt ki kell ábrándítanom. Colette olyan finoman érzékeltette a testiséget, hogy sokáig nem is voltam abban biztos, hogy történt valami a fiú és a nő között. Inkább csak finom utalások vannak arra, hogy megtörtént a dolog.

Érdekes olvasmány, bár voltak benne olyan részek, amiket még így 28 évesen se nagyon tudtam hova tenni.
Philt néha nem értettem meg. Arra tisztán emlékszem, hogy tiniként én is alig vártam, hogy felnőjek, de még se tudtam átérezni a problémáját, egy kicsit mintha túldramatizálta volna.
Vinca meg. Néha olyan gyermeki volt, néha meg olyan, mint egy tapasztalt nő, aki megérti a férfiak lelkét.

Eredetileg egy újságban kezdte publikálni az írónő ezt a kisregényét, de az olvasók annyira felháborodtak a történeten (mármint a 30-as nővel való kapcsolaton, pedig tényleg csak érzékeltetve van az egész), hogy abba kellett hagynia. Majd 1923-ban kiadta könyv formájában.