Judy: - Miként esett választásod e könyvre (Mark Haddon könyv)? Van autista a közvetlen közeledben? A könyv tele van matematikai utalásokkal. Iskolás korodban mennyire szeretted e tantárgyat? Szerinted megérdemelten lett a 2003 év könyve?
GyéBen: - A szerzőtől először a Bumm! című könyvet olvastam, aminek a stílusa különleges volt, bár visszaemlékezve a témájáról ez nem annyira mondható el... Ezután kezdtem el más műveit is olvasni, ugyanis kíváncsi voltam, hogy más műfajokban mit képes alkotni.
Nincs autista a közvetlen környezetemben, talán ez is egy ok volt, amiért erre esett a választásom. A matematika mindig is a kedvenceim közé tartozott, bár azért nem olyan szinten, mint Christopher-nek.
Megérdemelten kapott 2003-ban díjat. Bár erre az ajánlásomban nem tértem ki, de minden korosztálynak ajánlható mű, mivel egyszerre komor és könnyed olvasmány.
Ani, az általad bemutatott könyvek karakterei nem éppen átlagosak (Robert Schneider: Álomnak fivére és Amy Tan: A száz titkos érzék), sőt, kifejezetten különlegesek több szempontból is. Általánosságban jobban tetszenek azok a könyvek, amelyek szereplői nem átlagosak? Az Álomnak fivére kapcsán említetted a kiközösítést és a babonásságot. Ezek hogyan nyilvánulnak meg a történet során?
Ani, az általad bemutatott könyvek karakterei nem éppen átlagosak (Robert Schneider: Álomnak fivére és Amy Tan: A száz titkos érzék), sőt, kifejezetten különlegesek több szempontból is. Általánosságban jobban tetszenek azok a könyvek, amelyek szereplői nem átlagosak? Az Álomnak fivére kapcsán említetted a kiközösítést és a babonásságot. Ezek hogyan nyilvánulnak meg a történet során?
Ani: - Tényleg különleges szereplőkről olvashatunk mindkét könyvben, de talán pont ez az erősségük. Sajnos nem igazán tudom, mit is jelent pontosan az, hogy átlagos vagy milyen mércével mérjük, de az biztos, hogy minden élet és sors egy külön történet, de jobban megérintenek azok, amelyek emberközeliek és akár a valóságban is megtörténhetnek vagy meg is történtek. Hogy az Álomnak fivérében hogyan nyilvánul meg a babona és a kiközösítés? Hát el kell olvasni a könyvet és akkor megtudjátok :) Sok szempontból érdemes...! Koalány, ebben a hónapban egy Olaszországban játszódó regényről írtál (Ahol angyal se jár E. M. Forstertől), mely az író első könyve, és nem igazán nyűgözött le Téged. Ilyen esetben próbálkozol-e más könyvvel az írótól vagy felé se nézel többé? Vagyis szoktál-e új esélyt adni, ha már egy könyv csalódást okozott?
Koalány: - Ha egy író könyve nem igazán nyűgöz le, akkor szoktam “második esélyt” is adni neki. Többször előfordult már, hogy a másodjára olvasott regény jobban tetszett. E. M. Forstertől sem olvastam még a Szoba kilátással című könyvét, így természetesen az is tervbe van véve, hátha kellemes csalódás lesz.Cukorfalat, a gyermekparalízisről szóló könyv egy igencsak szomorú és elrettentő betegségről szól. Amikor ilyen jellegű könyveket olvasol, utána hogy érzed magad? Negatív érzéseket és félelmet hagy benned, vagy inkább fellélegzel, hogy de jó, hogy ezt Neked (ill. családtagjaidnak) nem kell átélned?
Cukorfalat: - Persze, a negatív érzés azért mindig ott van, mert ez egy valóban szörnyű kór, ami ellen ma már van védőoltás, de abban az időben nekik nem volt semmi esélyük. Az viszont csodálattal tölt el, amikor azt olvasom, hogy ilyen helyzetben lévő emberek nem adják fel, és süllyednek depresszióba, hanem keresik azt, amiben jók lehetnek, amit szabadon művelhetnek és örömet szerez nekik. Ez csodálatos, és ilyenkor arra gondolunk, hogy mi is az én problémám ehhez képest? Azt hiszem az ilyen jellegű könyvek kicsit elgondolkodtatják az embert, és ez jó, és kell. Niki, írtad, hogy Herta Müller könyvére azért lettél kíváncsi, mert Irodalmi Nobel díjat nyert vele. Arra lennék kíváncsi, hogy általában mi alapján választod ki az olvasmányaidat leginkább? Vannak kedvenc műfajaid, íróid, vagy nyitott vagy mindenre, és inkább ajánlásokra hagyatkozol? Volt még Kertészen kívül olyan Nobel-díjas szerző, akinek a könyvét egyáltalán nem érezted jónak?
Niki: - Nagyon változó, hogy mi alapján választok. Befolyásolnak az ajánlások, mások értékelései, de vannak kedvenc szerzőim természetesen és kedvenc műfajaim és ha róluk van szó, akkor más véleménye nem nagyon érdekel, hacsak nem pozitív. ;o) Most, hogy így megkérdezted, igazából olyan hű de sok Nobel-díjas művet nem olvastam, de pl. Sienkiewicz Quo vadis c. műve nem tetszett. (Bár az is igaz, hogy kimondottan nem is ezért a regényéért kapta a díjat, hanem inkább a munkásságáért, de mindegy.) SzaMárti, mely tájról, országról olvasnál szívesen még kalandokkal teli útleírást?
SzaMárti: - Amikor olvastam Molnár Gábor könyvét teljesen beleszerettem Brazíliába, tervezem,hogy a többi könyvét is sorra veszem,de tulajdonképpen olyanokat olvasnék szívesen ahol az állat-és növényvilágot is meg lehet ismerni az ott élő emberekkel együtt. És minél távolabb van tőlem,annál érdekesebb számomra. Indriya, két kortárs szerző művéről írtál ebben a hónapban, kicsit utópisztikus lesz a kérdésem: szerinted a mai magyar kortárs írók közül ki lesz 100 év múlva is olvasott és klasszikusként emlegetett?
Indriya: - Egyáltalán fognak még 100 év múlva olvasni az emberek...? :) Megfogtál. 100 év múlva milyen lesz a világ, miről szól majd az emberek élete? Mi lesz az érték? (És gonoszkodva, mit tesznek majd kötelező olvasmánnyá a politikusok...). Varró Dániel, Grecsó Krisztián, Tóth Krisztina, Vámos Miklós, Esterházy, Nádas Péter, Spiró György, Moldova György, Szabó Magda, Kertész Imre (és persze az ezoterikus szerzők), nem folytatom :) Félcsi, nagyon megérintett Búcsúzni többször is lehet c. könyvről szóló bejegyzésed. Pont akkoriban halllottam David Servan-Schreiber könyvéről, de nem mertem belefogni. Mit adott neked ez a könyv és mit adhat másnak?
Félcsi: - Jó kérdés...Hogy mit adott? Mindent...bővebben vigaszt, reményt, szép pillanatokat, és a visszaemlékezés lehetőségét édesanyámra. Bár mindig, minden nap eszembe jut, de a könyv segítségével kicsit “irányítottan” is gondolhattam rá. Szerintem mindenki másnak is ezt adhatja. Azért is érdemes olvasni, mert sokat tud segíteni a rákos betegséget elfogadni. Most olvastam egyébként a szerző másik könyvét is, A rák ellen címűt, és az szinte a Bibliám lett. Azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes nekiállni és elolvasni, nem szabad félni tőle. Persze kell hozzá egy bizonyos szintű érettség, és elfogadni tudás a betegséggel kapcsolatban. Azt hiszem, hogy egy olyan embernek, akinek rákos a barátja, a társa, vagy bárki, aki közel áll hozzá, de képtelen elfogadni a helyzetet, az nem venné a kezébe a kötetet. De az, aki tisztában van a kimeneti lehetőségekkel, segíteni akar, vagy csak vigaszt találni, esetleg szeretné elfogadni az elfogadhatatlant, annak érdemes nekiállni.
Kedves Timi! Én nagyon szeretem a riport köteteket, szeretem, amikor “értelmes ember kérdez egy másik értelmes embert”. Más ilyen jellegű könyvet is tudnál nekem ajánlani ezen kívül? Mert Veiszer Alinda könyvét szeretném elolvasni én magam is.
Timi: - Kicsit megfogtál, mert régen olvastam már hasonlót a Záróra előtt, pedig én is szeretem őket. De most körbenézek gyorsan a könyvespolcomon... Vámos Miklóstól a 135 lehetetlen történetet szívesen ajánlom, ez még a televíziós Lehetetlen című műsora alapján készült. Orsi, engem nagyon megrázott volna a Sivatag virága története. Hallottam már erről a modellről, aki könyvet írt a női körülmetélésről, de egyáltalán nem éreztem azt, hogy nekem ezt el kell olvasnom, inkább visszarettentem tőle. Sőt, be kell valljam, még a beszámolódat se tudtam végigolvasni. Rád milyen hatással volt a könyv?
Orsi: - Borzongtam. Az elején. De mivel tulajdonképpen nem maga a körülmetélés körül forgott a történet, hanem Waris életútja volt leírva, így el is feledkeztem a dologról egy idő után. Persze voltak néha utalások, amikor pl. párkapcsolata lett vagy szült, hogy ezeket hogyan befolyásolta a valahai körülmetélés, de összességében nem egy szörnyűséges történetről van szó. És engem mindig is érdekeltek az olyan történetek, amelyekben különböző kultúrákba pillanthatunk be egy-egy ember személyes történetén keresztül (pl. Lányom nélkül soha). És bevallom, szeretek borzongani is néha. :) Márti, már sokadszor olvastál Csernus Imrét. Én sosem fogtam még kézbe az ő műveit, a tévében sem láttam a műsorát, de nekem egy picit sok ez a pasas; kicsit fennhéjázós, kicsit erőszakos, már amennyire az információmorzsákból össze tudtam rakni egy képet róla. Igazam van, valóban ilyen a stílusa? És vannak használható, praktikus tanácsai?
Márti: - Hát jót mosolyogtam :) Valóban ez a stílusa és őszintén szólva az előadásait pont ezért nem tudom én se értékelni, mert elnyomja a tartalmat ezzel a stílussal. Én úgy gondolom segítőként, hogy ez nem alkalmazható mindenkire, bár ezt Ő is kifejti több helyen. A könyvek azért jobbak (bár néha ott is átüt a stílusa), hogy a tartalomra kerül a hangsúly, így viszont már érdemes ott “hallgatni”. Azt hiszem olvastam is már valahol, de úgy is mondhatnám, hogy Ő a magyar Osho. Nagyon érződik rajta, hogy sokat olvasott Tőle. Én imádom a hasonló család regényeket, mint a Nyakunkon a boldogság. Adri, te hogy állsz a testvér témához? Egy életre szóló ajándék vagy szükséges rossz? Ebből a szempontból sok gyerek vagy kevesebb?
Judy: - Nekem két fiatalabb testvérem van. Húgommal nagyon jó volt a kapcsolatunk, együtt jártunk bulizni, összetartottunk, de mára eltávolodtunk egymástól. Öcsém és köztem 11 év van.Sokat vigyáztam rá, játszottam vele, de most már nagyfiú. Én egy gyereket szeretnék, akinek megadhatok mindent, jobban oda tudok rá figyelni.Igaz nem lenne így testvére, de járhatnánk más babákhoz is játszani. Férj viszont szeretne tesót neki mindenképpen.Igaz ők sem túl jó kapcsolatot ápolnak.Megvan az előnye és hátránya is a sok gyereknek. Szerintem mindenki érzi majd, neki mennyi a megfelelő létszám a családban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése