2012. június 2., szombat

Könnyek kapuja

Afrika, '50-es évek, missziós kórház, egy apáca és egy sebész szerelmének következményei - a Könnyek kapuja.

Abraham Verghese: Könnyek kapuja


Ez a könyv a boltok 'újdonság'-polcain található meg, színes borítójával felkeltheti az arra érzékenyek figyelmét (a külföldi verzió nekem jobban tetszik és szerintem sokkal inkább illik a regény hangulatához...).

Nagyon sok kellemes percet szereztem magamnak az olvasással. Két szóban: orvosos és drámai. Az író szerint ez egy kitalált történet, melynek középpontjában egy Etiópiában szolgálatot töltő indiai apácától és egy brit származású sebésztől született ikerfiúk állnak. Anyjuk a titkolt terhességet követő szülésbe belehal, apjuk ezt nem tudja elfogadni, így elmenekül Etiópiából, hátrahagyva ezzel a csodával határos módon megmenekülő ikerfiait. A kerettörténetet pedig a Nemhely nevű, mindössze három orvossal működő addisz-abebai kórház és annak élete adja. Rengeteg szörnyű történetet, rettenetes betegséget, nehézséget zár a falai közé. A két kisbabát idő közben magához veszi a szintén indiai származású nőgyógyász, Hemá, aki anyai érzései sodrában elmerülve sajátjaként neveli Mariont és Sivát. A Nemhely kényszerűen belgyógyászból lett sebésze, Gós (akinek Hemával való kapcsolata csak a bonyolult jelzővel írható le) segíti Hemát az életben és a gyereknevelésben. Ezzel a főbb szereplőket nagyjából fel is soroltuk. A fiúk életét persze bonyolítja a cselédnő lánya, a szépséges, ám kőszívű Gannit, aki tragédiájuknak többször is okozója lesz a későbbiekben.

"Az anyánk méhének homályában eltöltött nyolc hónapot követően Siva fivérem és én a Krisztus utáni 1954. esztendő szeptember havának huszadik napján jöttünk e világra."

Valahol ez egy furcsa családregény, hiszen a történet még 1947-ben kezdődik, Mary Joseph Áldás nővér viszontagságos hajóútjával, mikor is a brit Thomas Stone nevű sebésszel egy fedélzeten érkezik a forgalmas afrikai kikötőbe. A könyv már az első fejezettel letehetetlenné válik.
A regényt számomra egy nagy kettősség jellemezte: összetett, mégis letisztult és világos. Az elbeszélés módjára a végtelen nyugalom jellemző, csak semmi kapkodás. Így aztán ez a néhány főszereplő kellőképpen ki tud bontakozni, ám amikor már túl sok lenne az ikrek néha kissé szentimentális története, akkor az író feldobja a szitut valami jó kis betegséggel, ami persze nem a nálunk megszokott magasvérnyomás-szívinfarktus-cukorbetegség tengelyre illeszkedő halmazból kerül ki, Afrikában másfajta gondok tizedelik a népességet: szülési tragédiák, váltóláz, tébécé, és a többi. Gyógyítani Afrikába - ez csak egy romantikus gyerekkori álom marad sokak számára.

"Egyik levelében Főasszony megírta annak a tizenkét éves harrarei lánynak a történetét, aki élet-halál között lebegve érkezett a Nemhelyre, lába között elvágott köldökzsinórral. Alig pár nappal korábban szült, de a méhlepény azóta sem akart távozni a szervezetéből. Családja öszvérháton, majd busszal tette meg a Nemhelyre vezető kétnapi utat. Gebrének azonnal megesett a szíve a lányon, aki nyomban felsikoltott, mihelyt a pap kiemelte a gharryból. Gebre ugyanis, Isten szolgája és munkatársa, véletlenül rálépett a kilógó köldökzsinórra, kirántva ezzel a mind ezidáig mozdulatlan méhlepényt. Így gyógyult meg a kislány, mielőtt még egyáltalán a rendelőbe ért volna."

Az önmagát adományokból fenntartó, rengeteg gonddal-bajjal küzdő, Főasszony vezette missziós kórház élete számomra igazi nyalánkság volt, az egyetlen működő, hármas számúra keresztelt műtő kissé hiányos felszerelése ellenére, ám az orvosok elhivatottsága, embersége és bátorsága révén sok csodát látott. Itt dolgozott együtt a kilenc ujjú Stone, a sebész és jobb keze, Mary Joseph Áldás nővér. Kapcsolatuk mindvégig kissé homályos, nehezen érthető, ami persze nem csoda. Következménye azonban világos: két fiúgyermek, akik sokban hasonlítanak, még több tulajdonságukban különböznek egymástól.


Abraham Verghese 1955-ben született Etiópiában, a Stanfordon végzett és orvosként dolgozik azóta is. Ez az első könyve, melyet saját bevallása szerint hosszú éveken keresztül írt és csinosítgatott, mindeközben személyes afrikai tapasztalatait és rengeteg forrásanyagot, beszámolót használt fel. Maga az alapsztori, a szereplők és a Nemhely viszont mind kitaláltak. A történelmi események, a Hailé Szelasszié császár elleni puccskísérlet azonban hitelesek. Remélem, a Könnyek kapuját még fogják további könyvek követni.

A könyvben sokat emlegetett Tizita egy újabb, ám nagyon szép feldolgozásban:



Abraham Verghese
 10/10

Adatok a könyvről:
Eredeti cím: Cutting for Stone
Fordította: Szigethy-Mallász Rita
Kiadja: Athenaeum 
Oldalszám: 624.
Beszerezhető: például, ára: 4490 Ft.

Képek forrása: google.com


0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése