Höhnel Lajos: Teleki Sámuel gróf felfedező útja Kelet- Afrika egyenlítői vidékein 1887-1888-ban

Azért jó útleírást olvasni, mert ha az utazás során az író bemutat különböző helyeket,  rögtön meg lehet nézni a térképen, hogy hol van az a tenger, a folyó, a vulkán, az erdő, a sivatag amerre az utazó járt. A térképen egészen biztos megtalálhatók a helyek, létezőek, csak néha a politikai határok változnak.
 Amikor kezembe került ez a könyv, az agyam mélyéről előkerült az az információ, hogy létezik egy vulkán Afrikában, amelynek a neve Teleki vulkán. Hogyan kerül egy magyar ember olyan helyzetbe, hogy vulkánt nevezzenek el róla, erről szól ez a könyv. 
Az író Höhnel Lajos, tulajdonképpen nem is író, hanem Teleki Sámuel kérésére, útitársaként lejegyzetelte az utazás alatt történteket és így került kiadásra könyv alakban először német nyelven, majd 1891-ben magyar nyelven is füzetes formában. 
Kicsit hosszabb időbe telt  az olvasás egyrészt, mert két kötet és persze érdekes, ezért aztán mindkettőt elolvastam, másrészt az író stílusa olyan, hogy néha az az ember érzése nem biztos hogy tudni fogom mi az eleje a mondatok végének. Néha muszáj volt még nevetnem is a kacifántos fogalmazáson, de egy idő után megszoktam. 
Egy kis részlet az első oldalról:


" A sötét kontinens, azon földrész, amely átkutatásának legtovább állott ellen, végre feltárta titkait, amelyeket oly gondosan meg tudott őrizni. Századunk dicsősége, hogy ezen szfinx le van győzve, hogy ő küldötte ki azon vándorokat, akiknek végre sikerült rejtélyeit megoldaniuk.

Nehéz volt e munka; számosan estek áldozatául, de mindemellett mindig találkoztak újra emberek, akik készek voltak e földrészre vonatkozó ismereteink kibővítése végett újra rálépni azon zord, vad útra, amely szívébe vezet. De nem is csoda, mert milyen nagy az a varázserő, amely az ismeretlenhez vonz, és milyen csábító inger fekszik azon gondolatban, hogy az ember tettre vágyódását és kalandszeretetét, azokat szép és nemes célokkal összekötve, a tudomány szolgálatába adhatja."

Teleki Sámuel egy gazdag mágnás aki független volt és megfelelő mennyiségű pénzzel rendelkezett ahhoz, hogy nagy karavánnal útra keljen (300 teherhordóból, 15 kísérőből állt a karaván , később még 200 ember csatlakozott hozzájuk , akik szintén "barna naplopók") , hogy két még fel nem fedezett tavat európai utazóként megleljen. Olyan területeken haladtak keresztül, ahol fehér ember még sosem járt.

A rengeteg ember élelmezésére halomra ölték a vadakat, köztük nemegyszer nagy számú elefántcsordát, ami mai szemmel nagyon ijesztőnek tűnik.

Útjuk során sok természettudományos ismeretet gyűjtöttek, néprajzi, földrajzi adatokat jegyeztek fel . Eljutottak a Kilimandzsáróhoz, a Meru, a Kenya hegyekhez. Megtalálták a tavakat is egy vulkanikus jellegű kietlen vidéken. A nagyobbik tavat a szerencsétlen sorsú Rudolf főhercegről nevezték el Rudolf tónak, a kisebbik tó az özvegye nevét kapta és így lett Stefánia tó ( ma ezeknek a tavaknak tisztességes  nevük van a környékükön élő törzsekről elnevezve),végül egy még senki által le nem írt vulkánra is rátaláltak.

"Magam tehát bátorkodtam a vulkánt az expedíció vezérének tiszteletére, Teleki-vulkánnak elkeresztelni, mert neki tartatott fenn, hogy a sötét világrész ezen legfrissebb tűzhelyéről a világot értesíthesse."- ezt írja Höhnel

Teleki Sámuel felfedezéseit és kutatási eredményeit a tudományos világ és a földrajz kutatók világa rangos helyen tartja számon. 

Túlélve az kétéves utazást gazdag gyűjteménnyel tértek haza és megalapozták a Néprajzi Múzeum Kelet-Afrika gyűjteményét.

Fényképek is készültek az út során, a könyv sajnos ezek közül csak egyet tartalmaz, amely Teleki grófot ábrázolja, a többi fénykép azóta se került publikálásra.

Aki érdeklődik Afrika iránt hiteles képet kaphat a könyvből. Mivel eljutni csak kevesen tudunk Afrikába, nem is fontos, hogy az utazás a 19.században történt.

Esti olvasáshoz nem ajánlom, mert hamar el lehet rajta aludni!