2012. április 14., szombat

Szabó Magda: Abigél

Ezt a történetet már legalább hússzor láttam filmen, először úgy tizennégy-tizenöt éves koromban, de csak most, majdnem 30 éves fejjel olvastam el a könyvet.
Nem tudom megmondani, miért szeretem annyira Vitay Georgina történetét, de valahogy nagyon közel áll hozzám. Van néhány párhuzam Gina élete és az enyém között; talán ezért? Egy református gimnáziumba küldik tanulni, én is református gimibe jártam. Ő tizennégy, amikor oda kerül, én tizenkettő (hatosztályosba jártam). Ő bentlakásos lánynevelőben tanul, én kolis voltam. Ő 1943. szeptemberében kezdi meg a tanulmányait, én 1994. szeptemberében. Neki is borzasztóan hiányzik a családja, a barátai, és először rendkívül magányos, majd a társai és közötte olyan szoros kapocs jön létre, ami segít neki átvészelni a nehéz időket. Én, kis tizenkét évesként "rendes" gimnazisták, vagyis tizennégy évesek közé kerültem a koliban, és teljesen befogadtak, terelgettek, pátyolgattak, nagyon jóban voltunk, és legtöbbjükkel még ma is tartom a kapcsolatot. 
Amikor olvasok, a történéseket, a szereplőket filmként látom magam előtt. Azért nem szeretem megnézni a könyvből készült filmváltozatokat, mert azok sosem olyanok, mint az eredeti történet, ráadásul az én elképzelt szereplőim, helyszíneim is természetesen másképp néznek ki. Amikor viszont először a filmet látom és kedvet kapok a könyvhöz, akkor a filmbeli szereplőket, helyszíneket látom magam előtt. Így történt ez most is: Vitay Georgina Szerencsi Éva arcával jelent meg, Torma Gedeon Básti Lajos volt, Kőnigként Garas Dezsőt láttam, Zsuzsannaként pedig Piros Ildikót, és még sorolhatnám a jobbnál jobb színészeket és alakításokat a regény híres filmváltozatából.
Fekete-fehér világban járunk; mindent szigorú szabályok szerint kell tenni az árkodi gimnázium falai között. Gina pesti lány, tábornok édesapjával, francia nevelőnőjével él egy rózsadombi villában, édesanyja kétéves korában elhunyt. Apja, akihez rendkívül jó és szoros viszony fűzi, egyszer csak közli vele, hogy a következő tanévet nem a Sokoray Atalában folytatja, hanem egy másik iskolába mennek. Gina nem tudja, hová tartanak, apja tántoríthatatlan, és senkinek nem árulják el, hová készülnek. Gina meg van róla győződve, hogy apja megnősül, és az új asszonynak útban lenne, ezért küldik el. De apja, aki sosem hazudik, tagadja ezt, így Gina biztos benne, hogy valóban nem ez az ok. De akkor micsoda? 
Árkodra érkeznek, egy rendkívül szigorú református intézetbe, a Matula Gimnáziumba. Ginának eleinte nagyon furcsa ez az élet; nagyvilági dolgokhoz szokott kamaszlányról van szó, nem tudja hová tenni ezeket szigorú, puritán református szabályokat. Az osztálytársai (az ötödikesek, akik tulajdonképpen a mai kilencedikeseknek felelnek meg, ha nem tévedek) nagyon kedvesek hozzá, beavatják a játékaikba és szokásaikba; azokba a játékokba, amelyek segítenek könnyebben elviselni a szigorú életet odabent, ahonnan csak ünnepekre utazhatnak haza, és ahonnan a kimenő leveleket és telefonhívásokat is cenzúrázzák (mondván, gyerekes bosszúságokkal ne izgassák fel az amúgy is nehéz sorsú szülőket). Gina még a tanév legelején az egyik játék közben megsértődik, gyerekes dolognak tartja, hülyeségnek, ám ezzel kivívja társai haragját, és egyedül marad. Meg akar szökni, de Kőnig tanár úr véletlenül elkapja, visszaviszi. Apja látogatóba jön, Gina reménykedik, hogy majd ő hazaviszi, ha elmondja neki, hogyan érzi ő itt magát, de ekkor Vitay tábornok elárulja az igazi okot, ami miatt ebbe az intézetbe, az ország legszigorúbb és legzártabb intézetébe íratta: apja a katonai ellenállás tagja, és nem akarja, hogy Ginának baja essen, ha őt el is kapják, vagy a lányával zsarolják. Gina megérti a dolog komolyságát, abban a percben felnőtté válik, és mivel felfogja, hogy neki most már mindenképp a Matulában kell maradnia, mindent megtesz, hogy kibéküljön a társaival, valamint azért, hogy nehogy kicsapják. A lányokkal kibékülnek, minden remekül megy, azt leszámítva, hogy apját egyre kevesebbszer láthatja, és a Karácsonyt is az intézetben kell töltenie. Telnek-múlnak a hetek, és Gina igazi Matulás lesz, megszokja a szabályokat, beilleszkedik. Abigél, akiben eleinte nem hisz, többször is segít neki, illetve társainak, ez is sok erőt ad neki.
Na de ki az az Abigél? Egy szobor a kertben, akinek csodás tulajdonságai vannak: ha egy növendéknek igazán komoly problémája van, a gondját egy cetlire leírva csak berakja Abigél korsójába, és Abigél elintézi. Gina eleinte hülyeségnek, gyerekes dolognak tartja, de aztán kiderül, Abigél igenis segít, ez sokszor bebizonyosodik, és nem csip-csup ügyekben. De ki áll Abigél mögött? Hiába láttam már rengetegszer a filmet, valahogy most is ezen gondolkoztam. Még mielőtt bárki furcsának tartaná ezt, elárulom, hogy van egy olyan érdekes tulajdonságom, hogy filmek, könyvek végkimenetelét rendszerint elfelejtem, és így tulajdonképpen bármennyiszer tudom élvezni a sztorit. Így volt ez most is: végig izgultam Gina történetét, a végén meglepődtem, és még olvastam volna; sokáig, sokáig, sokáig. Már gondolkodom, melyik legyen a következő Szabó Magda-könyv, amit olvasni fogok.

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése