Selma Lagerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása

Lehet, hogy meglepő, hogy mesét olvastam :) Hát, ez is belefér a mindenevő kategóriába, persze története van. Még gyerekkoromban találkoztam ugyanezzel a kiadással a könyvtárban, amikor a tévében is ment a rajzfilmsorozat, és kíváncsi voltam az eredetijére. Akkor azonban végül nem vettem ki, úgy éreztem, túl vaskos nekem. Most megvan néhány rész dvd-n, időnként szokták nézni a fiaim, és ez eszembe juttatta a könyvet is: hogy lehetett ez vagy az a rész eredetiben? Gyerekkoromban még azt sem tudtam, vagy nem volt jelentősége számomra, hogy Selma Lagerlöf Nobel-díjas írónő volt, aki ugyan nem konkrétan ezért a könyvért kapta a díjat, de nagy szerepe volt benne: "1909-ben kapta a Nobel-díjat „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül”. A díjjal a Svéd Akadémia elismerte a Nils Holgersson meseregényben kifejezett mélyen morális gondolatot is: "inkább maradjak örökké törpe, mint hogy eláruljam a barátomat". (Forrás: wikipedia) Így most, amikor a mese újbóli előkerülése során megint kíváncsi lettem az alapjául szolgáló regényre, megkértem a páromat, hozza már ki nekem, ha legközelebb megy a könyvtárba.

A könyv az írónő eredeti szándéka szerint földrajztankönyv, ami könnyen érthető módon, szórakoztatva, mesébe ágyazva ismerteti és szeretteti meg az olvasókkal - Nils korú, tizenegy-tizenkét éves gyerekekkel -  Svédországot. Szerintem sikerrel. Én amúgy is Skandinávia-rajongó vagyok, nem tudom, miért, de évek, lassan évtizedek óta oda vágyom, szóval velem nem volt nehéz dolga. 

Amire emlékszem a rajzfilmből, az alapján a történetekben sok a hasonlóság. Persze a könyvben jobban ki vannak bontva az egyes részletek, több a háttér, és vannak konkrét eltérések, mint például a vadludak nevei - nem tudom, hogy más, későbbi fordításokban megegyeztek-e ezzel, vagy a rajzfilmmel? Én nem bánom, ha nem, hiszen mindig a könyv az eredeti. Magával ragadóak azok a részek, amik csak könyvben megírhatóak, egy rajzfilm keretei szűkösek ehhez: a leírások, az egyes tájegységek, az állatvilág bemutatása, a táj kialakulása és az ehhez kapcsolódó mondák... Felnőttként nem vagyok egy nagy meseolvasó, de ezt tényleg élveztem. És sikerült úgy megfognia, hogy a vége felé kifejezetten izgultam, hogy mi lesz: hazakerül-e Nils és Márton épségben, visszakapja-e Nils az emberi alakját - pedig tudom, hogy igen, és mégis.

Érezhető benne a szándék a földrajzkönyv-írásra, nem erőltetetten, csak ha tudja az olvasó, hogy ez van a háttérben. Emiatt mesél el az írónő gyönyörű eredetmondákat a sziklákkal dobálózó óriásokról, akik fjordokat és szigeteket alakítottak ki, és más, mesébe ágyazott meséket az egyes tájegységek kialakulásáról, amiket hol közbeszúr, hol Nilssel együtt hallgathatjuk egy másik szereplő szájából.

Aki felnőttként szárnyalni szeretne, vagy akinek 9-12 éves gyereke van, és felolvasásra valót keres, vagy szívesen adna jó könyvet a gyerek kezébe, annak szívesen ajánlom. Ne rettenjen meg a vaskosságától a gyerek se - jól tagolt, rövid fejezetekre osztott, és van idő végigolvasni.