2012. március 31., szombat

Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló

Könnyed télesti szórakozásra vágytam nemrég, hát úgy húsz év után levettem a polcról egy Rejtő-könyvet, Az elveszett cirkáló-t. Ha van olyan, aki sose olvasott még Rejtőt, az sürgősen kezdje el a vele való ismerkedést, már, ha folyamatosan mosolyogni akar, ha szeretné használni a fantáziáját és a képzelőerejét, mert Rejtő Jenő könyvei ezekhez biztosan hozzásegíti.



(Pedig Rejtőnek nem volt túlzottan vidám élete. Zsidó családból származott, Reich Jenő volt az eredeti neve. Az egykori kisfiúból, aki nem tanult jól és gyenge, beteges volt, sportos, kalandvágyó fiatal férfi vált. Színész szeretett volna lenni, de nem volt elég talentuma hozzá, külföldön is kipróbálta volna magát, de nem járt szerencsével. Kényszerűségből különböző munkákat vállalt el, bekerült az idegenlégióba is, majd Magyarországra hazatérve lehetősége adódott írni – Gibson Lavery, P. Howard néven –, és végre sikerei lettek. Önpusztító élete, valamint a zsidótörvények miatt karrierje hamar kettétört, 1943-ban Ukrajnában halt meg betegen. A nagybetűs élet nevelte, tanította őt, s ezek az élmények is kellettek ahhoz, hogy Galamb, Piszkos Fred, vagy Rozsdás személyét és kalandjait megírja.)

Az elveszett cirkálóban minden adott, ami a sikerhez kell és ami Rejtő Jenő könyveit jellemzi: adott jó pár rosszarcú, de szeretetreméltó kikötői gazfickó, adott a kikötő, a tenger, egy szomorú, de bátor fiatal lány (fiúnak öltözve), aki mindent megtesz az eltűnt bátyjáért. Vannak regényes, forró helyszínek, hosszú utazások, vicces verekedések, kalandok, csavargások. Hatalmas, a tengeren mégis elveszni tudó hajók és az értük aggódó és szégyenkező matrózok, tengernagyok. Van egy kalandos történet, a végén happy end, de ezt úgyis tudjátok. És persze, van egy kis szerelem is...

Rejtő könyveit hamar be lehet falni, olvastatják magukat, kiváló fantázia-erősítő történetek. A végére – sőt, még korábban – minden rosszarcú gazfickót megszeretünk, drukkolunk, hogy győzzön az igazság, és sajnáljuk, hogy befejeződik, bár a szereplőkkel más írásokban (pl. Piszkos Fred, a kapitány) még találkozni fogunk. Azért annyit nem nevettem rajta, mint gyerekként, de ez nem a könyvet minősíti, csupán megöregedtem kicsit... (Remélem, ezt a Rejtő-könyvet sose filmesítik meg, a filmkockák ismét nem adnának semmit hozzá, csak elvennének belőle :))

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése