Legutóbb írtam egy életrajzról, akkor ugrott be ez a könyv, hogy ez is mennyire meghatározó olvasmány élmény volt számomra. Kb. 5 éve olvastam el, akkoriban nagyon foglalkoztattattak II. világháborús történetek.
"Speer jó tollú emlékiratíró. Spandaui magányában sikerült náci karrierjének atmoszféráját elővarázsolnia és papírra vetnie. Számtalan eddig ismeretlen részletben mutatja be az "Istenek tanácsa" rejtett tevékenységét. A náci vezetők belső körének mindennapos életét..." (Gosztonyi Péter)
Ahogy korábban is írtam, azért szeretem az életrajzokat, mert rajtuk keresztül szinte belecsöppenek az adott korba. Albert Speer egyes szám első személyben meséli el az életét, egészen a kezdetektől, vagyis a családjától a Nemzeti szocialista párhoz való csatlakozáson keresztül a háborún át Hitlerrel való kapcsolatáig. Eleinte birodalmi építész volt, majd a fegyverkezésügyi minisztérium élére került.
Az, ami nagyon megrendített, ugyanakkor számomra "magyarázatot" is adott a nácizmus XX. századi térhódításának, hogy milyen könnyű "elvakítani" embereket. Félelmetes, hogy mennyi felső vezető pozícióban lévő ember tűrte néma csendben a munkatáborok haláltáborrá változtatását. Mindenki felesküdött a Führer-re és ezáltal megkérdőlejezhetetlen volt ki mit cselekszik helyesen. Hitlerét tették, vagyis a népért és el is hitték, hogy ez így jó. A mai napig vannak, akik tagadják a megtörténteket.
Mivel régen olvastam a könyvet, most felütöttem. Ott, ahol a szerző épp Hitler belpolitikájáról ír. A látszatért mindent megtett, hogy a nép a háború alatt ne szenvedjen, a háttérország ne "érzékelje" a háborút, erre költöttek a legtöbbet, pl. kárpótlásokra, fogyasztási cikkek előteremtésére.
Ha jól emlékszem ez is volt az utolsó könyv, amit a témában elolvastam, mert annyira kimerítő a tartalma, hogy úgy éreztem nem kell többet tudnom a II. világháborúról és annak előzményeiről. Szerintem a történelem könyvekkel vetekszik, tanárként biztosan ajánlanám azoknak, akik épp érettségi előtt állnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése