Ez a regény már régóta olvasatlanul vár rám a polcon, a kötet családi örökség lehet. Nem új darab, az biztos. Örülök ennek a várólistás játéknak a molyon, hiszen mondhatom, akkora könyvdömping van a mai világban, hogy nem marad időnk mindenre, amit érdemes kézbe venni. Elfeledjük a régen porosodó könyveket, hiszen mindig valami új, valami nagyon vágyott regényre esik a választásunk.
Jókai Mór ebben a rövidke regényében az 1800-as évek végi pesti külvárosba kalauzol minket. A kerettörténet szerint egy grófkisasszony szerelmi csalódás miatt (szerelme az anyját veszi feleségül, ami azért elég durva) elszökik otthonról és új életet kezd a névtelenségbe burkolózva. Rokonok nélkül fiatal lányként nem is olyan egyszerű, ám a sors kézen ragadja és elvezeti a Kapor Ádámhoz, az idős váltóőrhöz, akinél egy kis kamraszobában menedéket és munkát talál. Lidi kisasszony álnéven varróleányként tengeti mindennapjait, miközben többször tanúbizonyságot tesz a jóságáról. A mese fő mondanivalója azonban a pesti külváros szegény rétegének bemutatása. Kapor Ádám és mosónő felesége - mindketten egy életen át tartó, tisztességes és kőkemény munkával érték el az anyagias világunkban "nagy semminek" nevezett valamit: a korára való hivatkozással Kapor Ádámot elbocsátják a vasúttól, így ellehetetlenülnek. Legnagyobb álmuk az lesz, hogy bekerüljenek a szegényházba. A szegénységet sem olyan egyszerű ám bizonyítani, mint semmit sem az életben. Ebben a nehéz helyzetben segít nekik az egész ház, minden lakó. Erről szól a szegények gazdagsága. Hiszen semmi másuk nincsen, mindössze az összetartozás érzése, az egymás segítése és a szeretet.Közben persze az öreg grófnő sorsán keresztül megtudjuk azt is, hogy a boldogság mulandó, és egyáltalán nem az anyagi javaktól függ.
Jókai késői és újszerű regénye ez, 1890-ben írta és szokatlan, szokatlan helyszínnel (a pesti külváros), illetve szereplőkkel lepte meg az olvasókat (nyomorúságban tengődő iparosok, gyári munkások).
A kötet a MEK oldalán is elérhető.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése