Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Megjelenés: Miss Peregrine's Home
for Peculiar Children (2011.)
Kiadó: Kossuth Kiadó
Magyar kiadás: 2011.
(fordította: Gálvölgyi Judit)
Oldalszám: 352
Ára: 3490
A szerző oldala ITT

Ritka az olyan könyv, aminek az elolvasását annyira várom, mint a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei esetében. A borító azonnal megfogott, ami egy régi fénykép valójában, rajta egy lebegő kislánnyal, akivel valami első látásra nem stimmel, persze leszámítva azt, hogy úgy 10 cm-rel a föld felett lebeg. Aztán olvasva a fülszöveget

"Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen legyen ez bármilyen valószínűtlen is talán még mindig élnek. Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat."

nyugtáztam magamban, hogy ebben a kötetben biztos minden meg lesz egy helyen. Múlt, borzongás, jó esetben egy kis romantika is, így vártam-vártam a percet, hogy végre elolvashassam.

És most nagyon csalódott vagyok. :o(
A történet nagyon jól indult, faltam, teljes egészében úgy éreztem, hogy bár annak ellenére, hogy kicsit meseszerű dolgokról olvasunk, látni lehet a mögötte levő valóságot. Olyan érzésem is volt, hogy a háttérben olyan dologról lesz majd szó, mint a Csipkerózsa esetében.
Néztem a fényképeket, amik annyira valóságosak, bezavar még mindig a kötet végén olvasható lista, hogy hol találhatóak (tényleg léteznek? Ha igen, mi a magyarázat arra, amiket láthatunk rajtuk?). A lényeg, hogy annyira valóságosnak tűnt az egész.
Aztán egyszer csak azon kaptam magamat, hogy már egy mesét olvasok és egyszerűen nem tudtam helyre tenni magamban és még most sem tudom. Mese, ugyanakkor ott vannak a fényképek a lebegő kislányról, meg a tóba belenéző másikról, aki a tükörképét látva magán kívül még egy lányt láthat, mik ezek? Hamisítványok, átverések? Meg alapjáraton mi ez az egész? Érdekes fényképekre épített, kitalált történet? Egy része nyilván mese, ... de ezek a képek mégis annyira bekavartak nálam.

Jól indult tényleg, de amikor átváltott mesévé úgy éreztem, hogy az író annyira elszúrta, amennyire csak el lehetett és szenvedés volt olvasni, másra számítottam. Kár érte.

Magáról a történetről nem írok többet, mint ami a fülszövegben olvasható mert félek, hogy lelövöm a poént.
Mindenesetre azt jó tudni, hogy a Kultúra.hu december 22-én tette közzé, hogy film készül a könyvből, amit Tim Burton fog rendezni és valószínűleg 2013 második felében fogják bemutatni az USA-ban. (forrás)