Patrick Rothfuss:A szél neve
Erre a könyvre a Gabo kiadónál figyeltem fel egyszerűsége,sima fekete borítója miatt.
Mit tud vajon,ha nem a szemcsalogató,színes,figyelemfelkeltő külseje van?
Talán a történet olyan jó,hogy nem is kell neki túl sok reklám,
Nos.Igen a válaszom.
Egy könyv ami olyan mint a mese,de felnőtteknek szól!
Harry Potterhez tudnám hasonlítani,de nekünk íródott,nem a gyerekeknek.
Egy könyv ami nehezen indul be,de végül letehetetlen.
És annak ellenére hogy féltégla nagyságú és nehéz is,azt veszed észre hogy elfogyott a lapok száma.
Pedig nem csekély az sem a közel 800 oldalával.
Nagyon jó a világ,amibe bele csöppenünk és felvesszük a történet fonalát.
Néhol sablonos,de nem zavaró,mert a körítés miatt fel sem lehet figyelni rá,csak ha nagyon kukacoskodó vagy.
Jók a szereplők,különlegesek,kicsit más tulajdonságaik vannak,mint megszoktuk.
Pedig ki nem ismerné a szegény árva fiút,aki valami nagyot hoz létre és talán kiszabadul a reménytelenségből.De szereplőnk Kvothe több ennél.Többet ad nekünk.
Kapunk a lelkéből,rátermettségéből,okosságából,lovagiasságából ugyanúgy mint a sötét oldalából.Tud ő gonosz is lenni.
Tud furmányos lenni,tud hazudni ha kell.De mégis szeretjük őt.
Sok kisebb szereplőnk is van.Akiket jobban vagy kevésbé jól megismerhetünk.
Némelyiknél bajban voltam hogy nőnemű-e vagy sem.(Devi,Auri)
De végül fény derült tudatlanságomra.Észre vehettem volna ha oda figyelek kicsit jobban.De a történet eltérített vagy nem voltam elég figyelmes.
Mellékszereplőink közül Devit kedveltem meg a legjobban titokzatossága,gondoskodása miatt, a vége fele a malackondást,jó ízes beszédéért és Aurit érdekes személyisége révén.
A történet további különlegessége hogy magától a főszereplőnktől halljuk az elbeszélést,de ő meséli el nekünk,Krónikásnak és Bast-nak a tanítványának az élete kezdetét.
A történet vége felcsigázott,várom hogy kezembe kaparinthassam a második,harmadik meséjét is a Krónikásnak.
A fogalmazás a hangulat tökéletes,jobb nem is lehetne.
Vannak itt alkimisták,démonok és sárkányok is.Ennél több nem is kellhet egy jó könyvhöz.
történet,a helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/10
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/9
a borító :10/9
A történetről:
Rothfuss - vagyis Kvothe, aki csakhamar átveszi az elbeszélés fonalát - nagyon tud mesélni. Látszólag minden sora, minden története egyszerű, de az azokat átszövő apróbb utalások százai, a rövid fejezetek csattanóra kihegyezett befejezései, a sejtetésekből kibomló világ egykettőre magához láncol. Nem is lenne igazi fantasy, ha nem egy kocsmából indulna a történet, távolabbról egy városkából, ahol egyre több megmagyarázhatatlan jelenség történik. Feketén izzó szemek, kék lángok, gyilkos, ízeltlábú lények... Azonban nem kelnek útra fiatal kalandorok a világ megmentésére, a történet továbbra is négy fal között, a kocsmában "játszódik". Itt mondja tollba életét Kvothe. Kvothe, a főhős gyermekkora varázslatosan telik vándorszínész szüleivel, egészen addig, amíg apja és anyja, valamint a társulat többi tagja áldozatul nem esik a földöntúli gonosz erőnek, mert olyan titkokat kutatott, amelyet nem kellett volna. A fiú csak véletlenül marad életben, és erdőkben rejtező vademberként lassan talál vissza a civilizált világba, ahol aztán végül sikerül felvételt nyernie a mágusképző egyetemre. Kivételes tehetséggel bír ugyan, de épp ezért irigyeket és ellenségeket szerez magának, igen sok nehézséggel kell megbirkóznia, miközben egyre azt a valamit vagy valakit keresi, aki vagy ami kioltotta szülei életét. Közben barátok, lányok, mesebeli lényeg sietnek a segítségére.
Gabo kiadó:
http://www.gabo.hu/regeny.html
saját,recenziós
A szerző honlapja:
www.nameofthewind.com
Fordító:Bihari György
816 oldal
Adri könyvmoly voltam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése