Joyce Carol Oates: Nemi erőszak

Nem tudom, hogy lehet-e azt írni egy ilyen témájú könyvről, hogy jó vagy fantasztikus, ám ha mégis lehet, akkor ez a könyv durván jó: egyben durva és jó. 

1996. július 4-én megváltozik az élet egy nő és a lánya számára. A tűzijáték után az anya úgy dönt, a jó levegőn hazasétálnak lányával Bethsie-vel keresztül a parkon. Hiába ajánlja föl Teena barátja, hogy most aludjanak nála a kislánnyal, ők elindulnak. És akkor éjszaka találkoznak a nyolc bedrogozott agyú helyi sihederrel... És véget ér addigi életük.

A regény egy rész mintha Bethsie-nek íródott volna, arról szól, hogyan változott meg az élete, hogyan érintette ez az egész a gyermeki életét és mi és hogyan lesz ezután. Nagyon tetszett ez a megoldás, ha lehetséges, még inkább sajnáltam a pici lányt és az anyukáját. Kegyetlen és könyörtelen regény. 

A külalakról annyit, hogy nekem a borító nem nagyon tetszik, mert szerintem inkább szenvedélyes és búbánatos - így nem igazán passzol a tartalomhoz, sem a hangulathoz. A "Szerelmi történet" c. feliratot pedig abszolút nem értem - megtévesztés vagy irónia lenne?

Számomra a legmegdöbbentőbb az, hogy az úgynevezett jogállamokban egyáltalán nem vagyunk biztonságban. A nyilvánvalóan elkövetett bűntényt is be kell bizonyítani pontról pontra, és ha fifikásabb ügyvédet sikerül pénzelni, akkor akár meg nem történtté is lehet tenni. Mindig felvetődik bennem ilyenkor a kérdés: az áldozatnak nem voltak jogai? 

Ez egy bicskanyitogató könyv. És sajnos el lehet képzelni, hogy máshol is előfordulnak olyan bűntények, ahol az áldozat testileg és lelkileg is megnyomorodik, az elkövető pedig éli világát. 

Oates nem nagyon bajlódik a karakterek színesítésével, annyit azonban megvilágít, hogy vannak még olyan rendőrök, akiket megráz egy-egy bűntény. És néha van alkalom igazságot szolgáltatni. Bár a regény nagyon homályosra szövi a szálakat, azonban a sorok között megjelenik az írónő dühe is. Tipikusan olyan regény, ami keveset ír, de sokat mond.

Első regényem volt Oates-tól. Már régen szemezgetek a műveivel, legközelebb azonban lehet, hogy a Bellefleur-t fogom levenni a polcról. Ezt még ki kell hevernem.

Nehéz elképzelni az írónőről, hogy a kegyetlen valóságról ír, ugye?

Európa Kiadó, 2006.

168 oldal

9/10