Woody Allen: A szendvics feltalálása

Korábban megtapasztaltam már, hogy Woody Allen-t nem szabad metrón, villamoson, emberek között olvasni, mert kiszámíthatatlan, hogy mikor fog felröhögni az ember, emiatt nehéz is kontrollálni ezt a folyamatot. Persze, megint megbuktam, metrón vettem elő (illetve nem tudtam eltenni, vittem magammal a könyvet mindenhová), de szerencsére egy-két elfojtott mosolyon kívül nem produkáltam semmi megmagyarázhatatlant. Lehet, hogy kezdek felnőni. De hogy is tudtam volna komor maradni, amikor ilyeneket olvasok: „Úgy döntöttem, felbontom W.-vel kötött jegyességemet. (…) Veszekedtünk, és ismét előhozakodott a gyerekek kérdésével, de meggyőztem, hogy szegények még túl fiatalok lennének ehhez.”

A könyv az író jegyzetfüzetének részleteivel kezdődik, melyeket teljes terjedelmükben „csak a szerző halála után, vagy posztumusz adnak közre – aszerint, melyik következik be előbb”. Túlnyomórészt novellák szerepelnek benne: az ufókról, a maffiáról, az elítéltekről, egy szabadegyetem tantárgyairól, és mesébe illő regékről ír többek közt Woody Allen, például a Nagyünőről, „melynek teste oroszláné, feje oroszláné, de nem ugyanazé az oroszláné”. Weinsteinről is írt, aki már ötven múlt, és „gyakran tévesztették össze Robert Redforddal, de minden egyes alkalommal vak volt az illető”. Lehet humornak is látni minden egyes sorát – az is –, ugyanakkor van benne valami fura szomorúság, keserűség is, ha mélyebbre ásunk. Magány, szerelem, halál, szex, bűnözés, Isten. Ahogy a filmjeiben, könyvében is ezek a legfontosabb témák.

Woody Allen 1935 decemberében született, mint Allen Stewart Koningsberg. Tinédzser korában már írt újságokba, televíziós műsorokba és előadóművészeknek, ekkoriban vette fel művésznevét. Repertoárját később prózákkal, színdarabokkal, forgatókönyvekkel, stand-up comedy előadásokkal bővítette. És jöttek a filmes sikerek is: a Fogd a pénzt és fuss, a Minden, amit tudni akarsz a szexről, az Annie Hall, a Játszd újra, Sam, és az újabbak, amik közül a kedvencem a Vicky Cristina Barcelona című film. Nem is nagyon lehet különválasztani a filmjeit és a könyveket, hiszen ugyanaz a szellemi atyja mindnek, ugyanaz a humor, kreativitás és intelligencia, ugyanaz a szarkazmus, ugyanaz a magány, ugyanazok a problémák. Ha valaki menthetetlenül beleszeret az egyikbe, az hozza magával a többit: a filmek után kíváncsiak vagyunk az írott poénokra, a régi mozik után az újakra, a könyvek után motivációjára, múltjára, terveire. Még azt a bizonyos Jazz Band-es klarinétozást is megbocsájtjuk neki :)

Woody Allen – A szendvics feltalálása
Kiadó: Háttér / Fordította: Hideg János / 156 oldal