Osho: Gyermekek könyve

Egyik kedvenc időtöltésem a könyves bolt járás, bár mostanában ritkán jutok el, még ritkábban tudok venni, ez a könyv viszont kínálata magát meg KELLETT vennem. A fülszövegből ez első mondat virított ki és véste jól bele magát a fejembe: "Amikor azt mondom, hogy "elveszett gyermekkor", az ártatlanságra gondolok - arra az ámulattal teli gyermeki tekintetre, amikor még nem tudtál semmit, nem volt semmid, mégis a világ tetején érezted magad."

A számból vette ki a szavakat és ez az érzés végig megmaradt. Szinte minden szavával, mondatával, sorával egyet értettem. Nagyon sokszor voltak "jééé, én is épp erről beszéltem xy-nak" bevillanásaim.

Egyetlen rész, gondolat állt távol tőlem, ez pedig a családról alkotott elképzelése.A gondolatmenet azzal indul, hogy a család a legősibb intézmény és már idejét múlt. Ő a kommunákat preferálja, ahol  az emberek képlékeny családokban élnek. Egy nyitott közösség, ami az elfogadáson alapul. Én ezt elképzelhetetlennek tartom, hiszen sokan vagyunk sokfélék és ez egy kőkemény alkalmazkodást igényelne, ami azonnal üti az ember szabadságát. Hiszek abban, hogy két embernek, ha egymás mellett van a helye, akkor akár élethosszig folyamatosan fejlődhetnek közös úton - akár anyaként - apaként. De azt is el tudom képzelni, hogy csak addig volt közös út, amíg életet adtak egy új "csillagnak". Bármi lehet a cél. Szerinte a család intézménye a birtokláson alapul - valóban léteznek is ilyen családok, de ugyanígy lehet olyan családokat is találni, aminek az alapja az elfogadás.

A könyv szerkezete kérdés-felelet formájú, természetesen Osho a kérdezett. A kezdetektől, vagyis a születéstől a gyermeknevelésen át, a szülőknek szóló tanácsokon keresztül az oktatásig öleli fel azt, hogyan lehet megőrizni a gyerekkor csodáját. Azt az ártatlanságot, ösztönös élni tudást, amit kis "angyalokként" magukkal hoznak gyermekeink. Mindez mellett segít az olvasónak visszatalálni saját gyermeki lelkéhez.

A fejezetek után pedig meditációs technikákat mutat be, ezek könnyen alkalmazhatóak azok számára, akik egyébként is fogékonyak arra, hogy elmélyüljek önmagukban.

Nagyon hálás vagyok amiért az utamba került ez a  könyv, megerősített abban, ahogy a gyerekeim felé fordulok és önismeret gyakorlatnak se volt utolsó.

"Szerintem csak egyetlen dolgot tehetsz a gyermekeddel, és ez az, hogy megosztod vele az életed."