„1998. március 2-án az iskolába vezető úton a tízéves Natascha Kampuscht az akkor 35 éves, állástalan híradástechnikus, Wolfgang Priklopil egy fehér furgonba tuszkolta. Órákkal később az elrabolt kislány lepedőbe csavarva egy sötét pincében találta magát. Nyolc év múlva szabadult ki, a gyerekkora fogságban telt el.
A 3096 napban Natascha először meséli el hihetetlen történetét:
nehéz gyermekkorát, hogy mi történt pontosan elrablásának napján, hosszan tartó rabságát az öt négyzetméteres pincében, valamint a mentális és fizikai megaláztatásokat, amelyeket elrablója, Wolfgang Priklopil okozott neki. A 3096 nap valójában az emberi lélek diadalának története. Natascha a majdnem elviselhetetlen kilátástalanság helyzetében is lassan megtanulta, hogyan manipulálja fogva tartóját. Megtudjuk azt is, hogy az esélytelenséggel szembeszállva hogyan próbált kiszabadulni a fogságból.”
Natascha Kampusch 2006-os megtalálása/megszökése hírére tisztán emlékszek. Előttem van az a TV interjú, amiben nyilatkozik az elmúlt 8 évéről. Akkoriban minden ezzel volt tele.
Nagy és jogos visszhangot vert 2006 augusztus végén, amikor egy Natascha Kampusch nevű osztrák lány nyolc év után megszökött attól a férfitól, aki tíz éves korában elrabolta a lányt és egy pinceodúban tartotta fogva. Több szempontból is megdöbbentő volt ez az eset: a fogság időtartalma, a szabadulás módja (a lány egyedül szabadult ki), a fogság alatt átélt dolgok…
"Natascha Kampusch 1988. február 17.-én született Bécsben. Korunk egyik leghosszabb gyermekrablásának és fogva tartásának áldozata. 2006-ban szerezte vissza a szabadságát. Azóta normális életet próbál élni – 2010. tavaszán fejezte be iskoláit.”
A könyv 2010 őszén jelent meg magyarul. Személy szerint én alig vártam, hogy kezembe vehessem és elolvashassam.
Ebben a könyvben Natascha Kampusch fogságának és szabadulásának történetét írja meg.
Azt hihetnénk, hogy a könyvet túl bulvárosan írta meg azért, hogy „minél többen vegyék”. A könyv elolvasása után elmondhatom, hogy ennek semmi érzését nem tapasztaltam.
Natascha olyan dolgot élt át, amit sokan el se tudunk képzelni.
A könyv megírása esetleg segíthet neki a történteket valahogy feldolgozni, valahogy lezárni azt. De nemcsak neki segít: olyan világban élünk, ahol az erőszak nagyon jelen is van, még ha sokan nem is vesznek róla tudomást. A könyvben találtam egy ide illő részt:
„Olyan világban élünk, amelyben rendszeresen verik a nőket, ám ők mégsem menekülnek el, noha az ajtó, legalábbis elméletileg, tárva-nyitva áll. Minden negyedik nő valami súlyos erőszak áldozata. Élete során minden második ki van téve valamilyen szexuális bántalmazásnak. Ezek a bűnök mindenütt megtalálhatók, minden ajtó mögött megtörténhetnek, minden nap, és alig néhányuk vív ki többet, mint vállvonogató, felületes sajnálatot.
Ennek a társadalomnak szüksége van az olyan bűnözőkre, mint Wolfgang Priklopil, hogy arcot adjon a benne lakó gonosznak, és ezzel leválassza önmagáról. A társadalomnak szüksége van a pinceodúmról készült képekre, hogy ne kelljen ránéznie arra a sok lakásra és kertre, amelyekben az erőszak nyárspolgárian kedélyes arcát mutatja. A társadalom az enyémhez hasonló látványos eseteket arra használja, hogy megszabaduljon a mindennapos bűnözés sok névtelen áldozatáért való felelősségtől.”
Az áldozatoknak, a bántalmazottaknak segítséget nyújthat ez a könyv. Láthatják, hogy nincsennek egyedül és igen, létezik megoldás, véget lehet vetni a rossznak.
Nataschának a megmenekülése után a nyomában volt a média. A könyvben erről is szó esik: egyes dolgokat másként mondtak, apró dolgoknak nagyobb jelentőséget tituláltak- és reméli, sikerült tisztáznia egy-két homályos dolgot.
Viszont ennek a nagy média felhajtásnak megvolt akkor a nagy előnye: egy rövid pillanatra a világ felfigyelt a nők és gyermekek elleni erőszak ügyére.
A 3096 nap a Natascha Kampusch elrablása előtti napon kezdődik. Bemutatja, hogy az akkori 10 éves kislány hogyan élt a családjával. Egy olyan családja volt, ami Magyarországon is szokványosnak mondhatnánk: a szülei elváltak, a két nővére felnőtt, saját családjuk van, édesanyja sokat dolgozik és egyedül neveli őt egy lakótelepi lakásban. Iskola után legtöbbször az anyja boltjában volt. Zárkózott, bizonytalan, gátlásos kislány volt. A tízesztendős Natascha először 1998. március 2-án indult egyedül iskolába- de nem ért oda. Ekkor az iskolába vezető úton rabolta el a lányt egy férfi, aki azután nyolc éven át tartotta fogva házának pincéjében.
A következő 3096 napon elképesztő, nehéz dolgokon ment keresztül Natascha. A könyvben úgy olvashatunk erről, hogy megpróbált mindenből jól kijönni, próbálta magát menteni, miközben egyáltalán nem úgy magáról, mintha ő egy mártír lenne. Máshogy jellemezném: egy olyan személy, aki próbálja magát menteni, egy harcos, aki egy olyan személy mellett élte le azt a 3096 napot, akiről nem tudta, hogy melyik pillanatban fog robbanni.
Nagyon sok erőt tudtam meríteni ebből a könyvből meríteni. Nagyon csodálom Natascha lélekjelenlétét, a kitartását, elszántságát, amivel átélte ezt a 8 évet. Azt hiszem, mindenkinek példaértékű ezt az életszeretet és kitartás.
Úgy vettem ki, hogy ezt a könyvet nem bosszúból és nem haragból írta, hanem a tisztánlátás motiválta. A könyv megírása segítséget nyújthatott neki a megélt dolgok megértésére, feldolgozására és ezzel egy nehéz korszakot tudhat maga mögött. A könyv a saját életét mutatja be, de szerintem sok ember tanulhat ebből.
Kezdetektől fogva Natascha Kampusch tudatosan kezelte a körülötte kialakult médiacirkuszt: nem adott interjút akárkinek, ő diktálta a feltételeket, ki, hogyan és mit mondhat róla. Nem akart „az a szegény lány” lenni, nem akart Natascha lenni, ragaszkodott hozzá, hogy a teljes nevén emlegessék, mint komoly felnőttet. Ez egy igazán felnőttes kérés volt. (Itt kérek tőle elnézést, hogy a bejegyzésemben végig Nataschát írtam, de olyan közel éreztem magamat hozzá, hogy másként nem tudtam. Egy nagyon értékes ember érdekes életébe kaphattam betekintést.)
A könyv megírásában két közreműködő is segített Nataschának: Heike Gronemeier a német nyelvterület egyik legnevesebb irodalmi szerkesztője és Corinna Milborn politológus, író, újságíró Bécsben, főszerkesztő-helyettese a News című televíziós hírmagazinnak, az osztrák televízió Club 2 című népszerű műsorának háziasszonya.
A könyv szerintem nagyon jó lett és jól, könnyen olvasható.
Kívánom Nataschának, hogy olyan élete legyen ezek után, amilyet szeretne, amit nagyon meg is érdemel. A könyv olvasása után remélem, hogy hallok/ hallunk még róla!
Natasha Kampusch: 3096 nap
Alcím: A bántalmazás és megalázás nyolc hihetetlen éve … és a harcos lélek megmenekülése
A mű eredeti címe: 3096 Tage
A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Ullstein Buchverlage GmbH, Berlin 2010
Fordította: Bán Zoltán András
Magyar kiadás: 2010
Magyar kiadó: Scolar Kiadó
Oldalszám: 288 oldal
Kötés: papír/ puha kötés
ISBN: 9789632442259
Alcím: A bántalmazás és megalázás nyolc hihetetlen éve … és a harcos lélek megmenekülése
A mű eredeti címe: 3096 Tage
A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Ullstein Buchverlage GmbH, Berlin 2010
Fordította: Bán Zoltán András
Magyar kiadás: 2010
Magyar kiadó: Scolar Kiadó
Oldalszám: 288 oldal
Kötés: papír/ puha kötés
ISBN: 9789632442259
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése