Karen Marie Moning: Álom és valóság

"Az igazi személyiség fokmérője az, ahogyan továbbmegy az ember."

Miután 2007-ben megjelent Darkfever c.-mel a Tündérkrónikák első része, és nagy sikere lett, 2008-ban jött a folytatása is, a Bloodfever. Magyarul ez is 2010-ben jelent meg a Kelly Kiadó gondozásában, mint az első rész.

Úgy érzem, hogy ezt a sorozatot egymás után lenne a legjobb olvasni, mert most rendesen ehet a fene, hogyan fog folytatódni a történet, na meg egyáltalán mikor olvashatjuk majd a folytatást (Remélem tényleg még idén!).

Míg az első részben úgy éreztem, hogy a fő kérdés az, "Kicsoda valójában Mac?", ebben a részben az, "Kicsoda valójában Barrons?". Vagy inkább micsoda? Bár, még azt se tudhatjuk, hogy Mac igazából ki/mi, de nekem van egy olyan érzésem, hogy a mind a ketten valami fő-fő micsodák lehetnek.

Kicsit a fülszöveg félrevezető, abból azt szűrtem le, hogy szexisebb lesz ez a rész, de ez nem így lett. Ugyanúgy "krimisebb", néha egy-két apróbb forró pillanattal, de még mindig semmi extra. Sajnos. Pedig én nagyon szorítok nekik. ;o)

Folytatódik Mac bosszúhadjárata és "kincskeresése", miközben egyre veszélyesebb vizekre evez. Egyre nagyobb rápillantást kaphatunk a tündérvilágra, Barrons is kezd egyre emberibb lenni, de még mindig sok a titok. Biztos vagyok abban, hogy a folytatások olvasása során se fogunk unatkozni. ;o)
Csillagkaput kilőhetjük, de a Harry Potter és a Halál ereklyéi "fíling" még mindig megmaradt. ;o)

Igazán sokat nem is tudok írni erről a részről, mert ha megkérdeznétek miről szólt, akkor csak annyit tudnék írni, hogy egy kis csihi-puhi, egy kis SZT keresés, egy kis izgalmasabb jelenet és ennyi. De mégis jó volt, tetszett!
És, hogy jobb-e, mint az első rész? Igazán az első rész tudott magával ragadni, de ez a rész izgalmasabb, akciódúsabb volt. Nagyon várom a folytatás.

Az első részről itt írtam.