Alice Sebold: Komfortos mennyország

Karácsonyi ajándékként lepett meg férjem ezzel a könyvvel, ő ugyanis korábban már látta filmen (erre majd később visszatérek).

Megrázó, szomorú történetről van szó, amelyet egy 14 éves kislány, Alice  mesél el. A lányt megerőszakolták, majd brutálisan meggyilkolták. Az "átmeneti" mennyországból, az ő szemszögéből ismerhetjük meg tehát a gyilkosság utáni eseményeket, a családja, barátai életét, a nyomozás sikertelenségét, és néha egy-egy múltbéli eseménybe is betekinthetünk.

Csodálatos, felemelő könyv Sebold regénye, amely egy tizennégy éves kislány tiszta szemével figyeli a tragédiát és a gyógyulás folyamatát, az ő hangján kommentálja az emberek megmagyarázhatatlan viselkedését, és az ő bölcsességével veszi tudomásul, hogy csak úgy lehet itt a Földön élni, ha egy kicsit megtanulunk felejteni.  - olvashatjuk az ajánlóban.

A könyv elég vegyes érzelmeket hagyott bennem.
(Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!)

Először leírom, mi az, ami megfogott és nagy hatással volt rám. Mondanom sem kell, mélyen megrendített az egész borzalom, a gyilkosság. Többször végig futott a hátamon a hideg, lévén nekem is kislányom van (nem, vele ez nem történhet meg, soha nem engedem el sehova egyedül! - ilyeneken járt az agyam.) A család  széthullása is elszomorított, és voltak izgalmas részek is, pl. mikor a húg betör Harvey bácsi (a perverz gyilkos) házába.

És mi az, ami miatt nem tetszett? Egyrészt nem értem, miért Komfortos mennyország a magyar címe, mivel maga a mennyország nem sokat "szerepel" a könyvben. (Eredeti címe: The Lovely Bones.) Több leírást, mennyország béli életképet vártam volna.

Aztán, idegesített a nyomozás, hogy ilyen vakok a rendőrök, persze csak akkor jönnek rá, hogy ki lehetett a gyilkos, amikor már késő. (Jó, tudom, ez nem Agatha Christie regény, itt nem a nyomozás sikeressége a lényeg.)

Ami viszont a legnagyobb bajom volt, hogy kb. a felétől, mikor Harvey bácsi eltűnik, az egész regény átmegy egy családtörténet elmesélésébe. Zajlanak az események (ld anya elutazik, húg kezét megkérik...stb.), de semmi több. Majd amikor Alice Ruth testébe "kerül", akkor már sikítottam. No nem az izgalomtól.

Ruth figurája különben azért fontos, mert ő az, aki "látja" a halottakat. Ha már a szereplőknél tarunk, az apát emelném még ki - csodálatra méltó az igazságérzete és szeretete a lányával kapcsolatban.

Sajnálom, hogy a közepére/végére így leült a regény, pedig jól indult nagyon!
A lezárása viszont tetszett, szép és megható Alice jókívánsága: Hosszú és boldog életet mindenkinek!

A könyvből, mint említettem, film is készült. Férjem ugye látta, én meg olvastam a történetet, így jól ki tudtuk tárgyalni. Elmesélése alapján több különbség is van a film és a könyv között. Egyrészt néhol más időrendben történnek a dolgok, pl. a filmben a húg csak később találja meg a naplót, vagy pl. Harvey bácsi  is a vége fele lép csak le - talán ezzel akarták tovább fokozni az izgalmakat. Emellett a mennyországról is több képet kapunk, állítólag nagyon látványos.

Talán valamikor megnézem a filmet.

Akit érdekel, itt az ajánlója.