"Ha van ideje velem levelezni, válaszolna néhány kérdésre? Összesen háromra. Miért kellett a sült malacos vacsorát titokban tartani? Hogyan lett egy malacból irodalmi társaság? És ami a legfontosabb: mi az a krumplihéjpite, és mit keres a társaságuk nevében?"
Amikor először láttam a könyv borítóját és olvastam el a címét, azt hittem rosszul látok. Krumplihéjpite Irodalmi Társaság? Krumplihéjpite? Az meg micsoda és mi köze lehet egy irodalmi társasághoz?
Mary Ann Shaffer épp egy könyvéhez végzett előtanulmányt, amikor hallott a Csatorna-szigetek német megszállásáról. A kíváncsisága Guernsey-re vezette és teljesen megbabonázta a sziget szépsége, története. Így született meg később ez, és egyben az egyetlen könyve, aminek a kiadását már nem élhette meg. Az írónő 2008-ban elhunyt. Unokahúga, Annie Barrows végezte el a kéziraton az utolsó simításokat.
A könyv The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society c.-mel 2008-ban jelent meg angolul, magyarul pedig 2010-ben a Park Könyvkiadó gondozásában. Köszönöm nekik a könyvet!
Jó pár olyan könyvet olvastam, amik témájukat tekintve a II. vgh.-ról illetve azt azt követő évekről szóltak. De így, ilyen formában még nem olvastam erről az időszakról, ugyanis levelezésekből áll össze a történet.
1946-ban, Juliet leveleken keresztül megismerkedik Dawsey-val, aki Guernsey-n él. A férfi elmeséli neki, hogyan élték át a szigetlakók a német megszállást, hogyan jött létre a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság. Juliet levelezni kezd a társaság több tagjával is, egyre jobban megszereti őket, majd ellátogat a szigetre.Közben kibontakozik egy (vagy esetleg kettő?) szerelmi szál, és a múlt is fel-felrémlik a beszélgetések során. ...
Egy nagyon aranyos, bájos, finom humorral átszőtt történetről van szó. Szerettem a locsi-fecsi szereplőket, nagyon szívemhez nőtt Kit és az édesanyja is. Összeszorult a szívem, amikor olvastam, hogy az a pici kislány milyen féltőn óvta a kis dobozát, vajon mi lehet benne? Mikor pedig kiderült, hosszú percekig nem tudtam abbahagyni a pityergést.
Nem csak Juliet látogatását tudjuk nyomon követni, hanem kibontakozik a szemünk előtt egy nagyon bátor, fiatal nő szerelmi története és szomorú sorsa.
Könnyed, tele van optimizmussal a könyv, de finoman kitér a világháború szörnyűségeire is.
Nagyon megható történet. Nem az a fajta, aminek az olvasása során tövig rágod a körmeidet. Inkább egy lassú folyású patakocska, de biztosan folyik előre, nem engedi, hogy bármi eltérítse az útjából.
A leveleknek köszönhetően pedig különleges hangulat veszi körül az olvasót az olvasása közben.
Lelki szemeim előtt többször feltűnt egy 30-as nő, aki este lámpafénynél ül az íróasztalánál és levelet körmöl egy társaság tagjainak.
Ugyanakkor láttam egy szobát is magam előtt, ami tele van könyvekkel, a szigetlakók körben ülnek a szobában és eszmecserét folytatnak az olvasmányaikról. Olyan jó volt. :o)
Ami pedig a helyszínt, Guernsey-t illeti. Ez a sziget a legnagyobb a Csatorna-szigetek közül. Anglia és Franciaország között található, 78 négyzetkilométer a területe, és 2007-ben 65.573 jegyzett lakosa volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése