A világhírű bestseller, a „Csokoládé” régóta várt folytatása.
Találkoztam már olyan folytatással, ahol a 2. rész (illetve a további részek) nem vetekedhetett az első résszel, nemn múlta felül az előtte valót, sőt azt a szintet nagyon alulmúlta. Nekem ez a Csokoládécipő ilyen volt. A Csokoládé sem volt nekem az a 100%-os könyv, de a Csokoládécipő még ezt is alulmúlta. Nem tudom, hogy nekem miért nem jött be.
Egy kis történetismertető a fülszöveg szerint:
„Ugye emlékeznek még Johnny Depp rosszfiús mosolyára és Juliette Binoche kacér boszorkányára? Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy "jó boszorkányt" hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújt be a szél, hogy megnyissák a hírhedt csokoládéboltot, sokak örömére, és a helybeli pap bosszúságára.
Sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél – egy időre – megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.
Ekkor robban be az életükbe Zozie de l'Alba, a gyönyörű, szenvedélyes bohém, aki összebarátkozik Anoukkal, dolgozni kezd a boltban, és könnyed bájával elbűvöli a környékbelieket. De Zozie-t nem az önzetlen segítőkészség vezérli. Fokozatosan hatalmába keríti Vianne-t, a csokoládéboltot, a vevőket, de elsősorban Anoukot, aki az anyja félelmektől nem gáncsolt, régi énjét látja benne. Ahogy közeledik a karácsony, nyilvánvaló lesz, hogy a család egy hideg és rosszakaratú lény karmaiba került, aki mohóbb minden csokievőnél…
Joanne Harris, a világszerte népszerű Szederbor és Ötnegyed narancs szerzőnője megírta a Csokoládé folytatását, amely saját szavaival: "néhol olvadós tejcsoki, máskor keserű csoki, de végül is, minden csoki finom".”
A történetre olvasás közben nagyon figyelni kell, mert míg az első részben a történet 2 szemszögből van elmesélve, itt háromban. Az első részben Vianne és a pap mesélte a történetet felváltva, E/1-ben, míg a Csokoládécipőben Vianne, Zozie és Anouk szempontjábó olvashatjuk a történetet. Nekem nagyon kellett figyelnem a 2. részben, hogy egy-egy fejezetben akkor kinek is a szempontjából olvashatjuk a történetet.
Nekem Zozie karaktere, stílusa nem jött be. Szerintem azért, mert valahogy elítélem, hogy valaki más személyiségével, adataival éljen tovább.
Vannak olyan könyvek, amiket alig tudom megállni, hogy ne olvassam el még egyszer, vagy alig várom a folytatását, de sajnos a Csokoládé és a Csokoládécipő nem ezek közé tartozik….
Találkoztam már olyan folytatással, ahol a 2. rész (illetve a további részek) nem vetekedhetett az első résszel, nemn múlta felül az előtte valót, sőt azt a szintet nagyon alulmúlta. Nekem ez a Csokoládécipő ilyen volt. A Csokoládé sem volt nekem az a 100%-os könyv, de a Csokoládécipő még ezt is alulmúlta. Nem tudom, hogy nekem miért nem jött be.
Egy kis történetismertető a fülszöveg szerint:
„Ugye emlékeznek még Johnny Depp rosszfiús mosolyára és Juliette Binoche kacér boszorkányára? Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy "jó boszorkányt" hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújt be a szél, hogy megnyissák a hírhedt csokoládéboltot, sokak örömére, és a helybeli pap bosszúságára.
Sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél – egy időre – megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.
Ekkor robban be az életükbe Zozie de l'Alba, a gyönyörű, szenvedélyes bohém, aki összebarátkozik Anoukkal, dolgozni kezd a boltban, és könnyed bájával elbűvöli a környékbelieket. De Zozie-t nem az önzetlen segítőkészség vezérli. Fokozatosan hatalmába keríti Vianne-t, a csokoládéboltot, a vevőket, de elsősorban Anoukot, aki az anyja félelmektől nem gáncsolt, régi énjét látja benne. Ahogy közeledik a karácsony, nyilvánvaló lesz, hogy a család egy hideg és rosszakaratú lény karmaiba került, aki mohóbb minden csokievőnél…
Joanne Harris, a világszerte népszerű Szederbor és Ötnegyed narancs szerzőnője megírta a Csokoládé folytatását, amely saját szavaival: "néhol olvadós tejcsoki, máskor keserű csoki, de végül is, minden csoki finom".”
A történetre olvasás közben nagyon figyelni kell, mert míg az első részben a történet 2 szemszögből van elmesélve, itt háromban. Az első részben Vianne és a pap mesélte a történetet felváltva, E/1-ben, míg a Csokoládécipőben Vianne, Zozie és Anouk szempontjábó olvashatjuk a történetet. Nekem nagyon kellett figyelnem a 2. részben, hogy egy-egy fejezetben akkor kinek is a szempontjából olvashatjuk a történetet.
Nekem Zozie karaktere, stílusa nem jött be. Szerintem azért, mert valahogy elítélem, hogy valaki más személyiségével, adataival éljen tovább.
Vannak olyan könyvek, amiket alig tudom megállni, hogy ne olvassam el még egyszer, vagy alig várom a folytatását, de sajnos a Csokoládé és a Csokoládécipő nem ezek közé tartozik….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése