Joanne Harris: Csokoládé

Sokáig hagytam magamban érlődni ezt a könyvet…. Mit is írhatné róla?... Elolvastam, ami után arra gondoltam, hogy jó lenne megnézni a filmet is, de valahogy a történet nem hagyott mély nyomott bennem. Lehet, hogy ez csak az én hibám, de nem tudom, miért, de nem győzött meg ez a kötet arról, hogy na, ez egy jó könyv.

A történet egy francia kisfaluban játszódik, ahol nagy szerepe van a vallásnak, a papnak, a templomnak. A pap kihasználja a helyzetét, hogy nagy befolyással bír. Minden, ami nem felel meg a Biblia szerint, az nem jó. Vianne tavasszal érkezik a faluba. Húsvétra egy csokoládé fesztivált szervez. A pap nagyon ellenzi, mert a 40 napos böjt alatt nem lehet kísértésbe esni, még a csokoládé miatt sem… A végén persze a pap dézsmálja meg a fesztiválra készült csokoládémennyiséget és a fesztivál nagyon jó sikerült.
A fesztiválig persze sok minden történik: barátságok szövődnek, rossz házasságok felbomlanak, új szerelmek szövődnek….
Vianne természetének köszönhetően nem tud sokáig egy helyben maradni, így a fesztivál után elhagyja a falut, hogy folytathassa a vándor életét…

Röviden ennyi a könyv lényege az én szemszögemből. A fülszöveg szerint a könyvről:

„Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja "csokoládézóját" – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.”

Erről a könyvről korábban koalány írt itt.

A könyv folytatása a Csokoládécipő.