Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Nehéz írnom erről a könyvről, ugyanis nem egy szokványos regényről van szó. Az biztos, hogy nagy sikert ért el az olvasók körében (ld. a moly.hu-n is szinte mindenki öt csillagra értékelte). Nekem is tetszett ugyan, de azért néha már a fejemet fogtam olvasása közben.

Időutazás. Már alapjában véve fantasztikus témának számít. Henry, a főszereplő ugyanis ugrál az időben, és hol 40 évesen hol 28 évesen jelenik meg, és sosem tudhatja, hol és mikor fog előbukkanni. Az ő felesége Clare. A  könyv a kettőjük elbeszéléseiből épül fel, tehát hol Henry, hol Clare szemszögéből olvashatjuk az eseményeket, ami szerintem jó megoldás volt az írónőtől.

Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb. 

Időutazás. Egyben hátborzongató is. Biztos jó tudni, hogy mi fog veled történni a jövőben? Vagy elárulnád a barátnődnek, ha tudnád, hogy az anyja mikor és miben fog meghalni? (Illetve meghalt, mert neked az már a múlt?) Vagy ha tudnád, hogy a várva várt terhesség ismét vetéléssel végződik? Talán jobb nem tudni előre a dolgokat. Viszont az engem is érdekelne, pl. mikor egy nagy döntés előtt állok, vajon hogyan alakul az életem, jól fogok-e dönteni - szóval néha bizony jó lenne kicsit előre utazni az időben. Vagy visszamenni a múltba, korrigálni a hibáidat.

És ami miatt fogtam a fejem néha: az tényleg nagyon érdekes és fordulatos volt, hogy Henry hol idősebben, hol fiatalabban bukkan fel Clare életében. De könyörgöm, amikor a két Henry találkozik (vagy később a két Alba), na, az már nekem sok volt! Talán túl realista vagyok, nem tudom, de ezeket a jeleneteket azért kissé túlzásnak találtam. 

Na jó, ezt leszámítva tetszett (-négy csillag az ötből). Mert  tényleg nem egy szokványos szerelmi történet. Érdekes, ám szomorú regény volt szerintem. 

Niki korábbi beszámolóját pedig itt olvashatjátok.