Nicolas Evans: A suttogó

„A lejtős havas vidéki úton a tizenhárom éves Grace Maclean és Zarándok nevű lopva egy teherautó felé csúszott. Néhány másodperc múlva a ló és lovasa borzalmas sérüléseket szenvedtek. Zarándok a fájdalomtól és félelemtől megvadult, Grace pedig reménytelen némaságba menekült. A lány édesanyja nagyon aggódott mindkettejük állapota miatt, ezért felkutatott egy férfit, aki képes volt ember és állat, a test és a lélek gyógyítására. Rendkívüli történet egy nagyon tehetséges szerzőtől. Ősidők óta akadtak olyanok, akik beleláttak a lovak lelkébe, és gyógyítani tudták őket. Mivel a zavarodott állatok fülébe mondogattak érthetetlen szavakat, suttogóknak nevezték őket. A Meclean családon már csak egy ilyen ember segíthet. Egy csodás képességekkel megáldott férfi, aki talán helyreállítja egy ló –és egy család- lelki békéjét.” – tudhatjuk meg a műről a fülszöveg szerint.

A könyv tetszett nekem, de valamit hiányoltam belőle: a végén, az utolsó pár oldalon úgy ír Tomról, a suttogóról, hogy meghal. Először azt hittem, hogy biztos, kihagytam pár oldalt, amikor leírja a szerző, hogy hogyan, mikor hal meg Tom. De nem találtam meg. Így beszereztem a filmet (ami nagyon hosszú volt), de a film szerint Tom nem halt meg, így nem lettem okosabb…

A történet egyébként jó, érdekes. Elgondolkodtató, hogy milyen hatással van egy-egy dolog emberre és állatra. Minden helyzetet mindenki másként él meg. Nem csak emberek között lehet különbség, hanem állatok között is.

A suttogás, vagyis a ló nyelvén való gyógyítás… Ehhez hasonló ma is van, itt Magyarországon. Lóterápiának hívják. Mozgásilag sérült emberek segítségére van.

Érdemes elolvasni.

Koalány már korábban írt egy bejegyzést, ami itt olvasható.

A fülszöveg alapján néhány sorban az írót is bemutatnám:


Nicolas Evans
Ha manapság valaki „szenzációs első regényt emleget, nagy valószínűséggel Nicolas Evansre és példátlanul sikeres könyvére, A suttogóra gondol. Még el sem készült a regény, máris rekordnagyságú előleget fizetett érte későbbi kiadója, filmváltozatát pedig Robert Redford és a Hollywoos Pictures forgatja.
A forgatókönyvíró- producer Evans feleségével és két gyermekével egy alkalommal az angliai Dartmoorba látogatott. A helyi patkolókovács elmesélte nekik, miként gyógyított meg egy cigány csodás módon egy tébolyult lovat. Evanst lenyűgözte a történet. Megtudta, hogy Amerika nyugati vidékein is élnek „suttogók”, de az ötlet, hogy egy regénybe dolgozza föl a témát, csak akkor jutott eszébe, amikor váratlanul leállították egyik filmjének forgatását. Evans így emlékszik erre:
-Egy józan gondolkodású ember tisztességes munka után nézett volna. Én viszont vettem egy repülőjegyet Montanába.
Ott töltötte 1994 tavaszát, és figyelte a csodás képességgel megáldott férfiak munkáját, majd írni kezdett. A negyvenöt éves brit szerző szerint élete nem sokat változott.
-Íróként fontos, hogy kapcsolatot tarts a valósággal. Ez a nyersanyagod. Ha elveszíted, véged van.