Anna Gavalda: 35 kiló remény

"Minden alkalmat megragadok, hogy odamehessek. ...
...
Csak az örömért hogy úgy érezhetem, a helyemen vagyok."

Anna Gavaldáról nagyon sokat olvashattam mások bejegyzéseinél, kíváncsian vártam az alkalmat, hogy a kezembe kerüljön az egyik könyve.
Igazából a Vigaszágot szerettem volna kivenni a könyvtárból, de nem jártam szerencsével. Viszont úgy voltam, ha már végre találtam egy Anna Gavalda regényt, akkor jöjjön.

Ifjúsági regény, összesen 79 oldal, fél-egy óra alatt elolvasható.
Egyszerű történet, de ami mögötte van, az üzenete nagyon elgondolkodtató. (Tán, mégis inkább felnőtteknek szólna.)

Egy 13 éves fiú a főszereplő, akinek egy részt a szülei között se stimmel minden, a nagypapája beteg, ráadásul nem szeret iskolába járni, rosszul tanul.
Egészen pontosan a probléma az, hogy nem azt tanulja, ami igazán érdekli.
És akkor itt jönne egy elég nagy társadalmi probléma.

"A 35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Grégoire, bármit megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából, és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább."

Úgy gondolom, egyáltalán nem túlzok, ha azt írom, gyártjuk a diplomásokat. Ezzel semmi probléma nem lenne, ha a kikerülő végzősök minőségiek lennének, de sajnos nem minden esetben van így.
Szinte elvárás, hogy mindenkinek legyen diplomája, egyes szülők erőltetik is, így bizony egyre kevesebben mennek szakmunkásnak.
De kérdezem én: ki fogja kicserélni a házunkon a tetőt? Ki fogja megjavítani az elromlott dolgainkat, ha ők nem lennének? És még sorolhatnám. ...
A jó szakmunkásra mindig is szükség lesz.
Gyártjuk a diplomásokat, de elhelyezkedni nem tudnak. Vagy ha tudnának (inkább az eü dolgozók), a jobb megélhetésért külföldre mennek dolgozni. (Megdöbbentem, mikor láttam a statisztikát, hogy tavaly hány orvos és ápoló helyezkedett el külföldön. Ki marad itthon? Ki fog minket gyógyítani és ápolni?)
Jó szakmunkásokra szintén nagy igény lenne, egyre kevesebben tanulnak tovább mégis ilyen iskolákban, mert a szülő erőlteti, ciki neki egy ilyen iskola, tanuljon a gyerek tovább máshol, ami számára jobban elfogadható.

Számomra a szülőség egyik alapelve az, hogy nem én irányítom a gyerekem életét, max. csak rávilágítok a helyes útra. De az ő élete, az ő élete. Amíg nem árt magának, nem szólhatok bele.
Miután befejeztem a könyv olvasását, elbeszélgettünk itthon róla. Bár tény és való, hogy elég messze vagyunk még attól, hogy a Gyerkőc továbbtanuljon. :o) Mindkettőnk álláspontja az volt, ha Gyerkőc majd elénk áll és közli, hogy ő kőműves akar lenni, akkor "Jól van fiam legyél!". Nem mondhatom neki, hogy "Felejtsd is el fiam, mert ügyvéd leszel, ők jobban keresnek!". Mi értelme lenne? Tanulna, csinálna valamit, amit nem szeret, valószínűleg jó se lenne benne, mert a szíve nem ezt diktálná. Arról nem is beszélve hogy boldogtalan lenne. Ami meg a fizetést illeti, sokszor a szakmunkás többet keres, mint egy diplomás. (Főleg, ha a diplomás arra kényszerül, hogy a diplomáját nem használva helyezkedjen el.)

Természetesen nem azt mondom, hogy most mindenki menjen szakmunkásnak, hanem csak azt, hogy minden gyerek azon a vonalon tanuljon tovább, ami igazán érdekli, amit szeret csinálni, amiben benne lenne a szíve.
Egyszer egy tanárom azt mondta, hogy úgy tanuljunk tovább, hogy a hivatásunkat találjuk meg. Mert akkor többet nem kell majd dolgoznunk, örömmel fogjuk végezni a munkánkat.

Ami meg a társadalmi hozzáállást illeti. Meg kell becsülni a szakembereket, ugyanúgy, mint a jó diplomásokat, mert mindkettőre igény van.
Semmivel se ér kevesebbet egy tetőfedő, mint egy bankszakember. ... Ő tesz tetőt a bankszakember feje fölé.

Eredeti cím: 35 kilo d'espoir
A cím magyarázata: a főszereplő fiú súlya, ugyanennyi reményben, hogy felveszik abba az iskolába, ahová menni szeretne
Az írónőről: Anna Gavalda 1970-ben született Franciaországban. Ez a második regénye.