"... nem a neve teszi az embert. És a névnek semmi köze ahhoz, amilyenné az ember válhat."
Mikor a Twilight sikere után sorban jelentek meg a vámpíros könyvek, kicsit szkeptikussá váltam irányukba. Igazából a Vámpírakadémia is csak annyira keltette fel az érdeklődésemet, mint más vámpíros könyv. Érdekelt, de valahogy nem vártam annyira, mint a Twilight folytatását.
A sorozatokban van egyfajta vonzóerő, még ha nem is tetszett annyira az első rész, a kíváncsiságod hajt, a másodikat is a kezedbe veszed, és ha már azt is elolvastad, akkor miért ne folytatnád a harmadikkal, majd a negyedik résszel, hisz érdekel mi fog kisülni belőle.
Röviden ez a véleményem a sorozatokról.
A Vámpírakadémia jó sorozatnak tűnik, kíváncsi vagyok a második részre is. (Bár az első részre is vagy 5 hónapot vártam, amíg sorra kerültem a könyvtár előjegyzési listáján.)
Az elején egy kicsit belebonyolódtam, míg felfogtam ki kivel is van.
Szóval, vannak a morák, a strigák és a dampyrok.
A morák az élő vámpírok, akik valamelyik elemmel kapcsolatban vannak, tudnak varázsolni.
A strigák a halott vámpírok, akik morák voltak, de megöltek valakit, és így váltak strigává. A strigák vadásznak a morákra.
A dampyrok pedig a morák testőrei.
A történetet Rose meséli el, aki Lissa, egy mora uralkodói család hercegnőjének a testőre.
A kapcsolatuk nagyon szoros, mind a ketten 17 évesek. Őszinte, igaz barátok, akik bármire képesek lennének a másikért. Ráadásul a kettőjük közötti kapcsolat nagyon különleges. Rose képes Lissa fejébe belelátni.
Mint minden mora, Lissa is kapcsolatban van egy elemmel, ami nagyon ritka és különleges. Ezért veszély leselkedik rá.
És persze feltűnik a színen egy szexi mentor, szerelem, szenvedély, varázslat, na meg persze egy utálatos iskolatárs.
"Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője. Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. De a kapukon belül sem veszélytelen az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem."Igazából a vámpírvilág egy másik szeletébe kukkanthatunk bele. Tetszett a felépítése, a szereplők is szimpatikusak voltak (már amelyik), és lehet, sokan nem fognak egyetérteni velem, de én nagyon szorítottam, hogy Rose és a mentora összejöjjenek.
Jobban belegondolva elég bátor húzás volt az írónőtől egy 17 éves diáklányt "összehozni" a 24 éves mentorával, lehet volt, akinek kicsit felkúszott a szemöldöke a korkülönbség láttán, de engem nem zavart. Az a 7 év, lehet, hogy abban a korban kicsit soknak tűnik, de ha egy 22 éves fiatal nőről és egy 29 éves férfiról lenne szó, akkor már egyáltalán nem lenne zavaró szerintem.
Kíváncsian várom, hogy mi fog kisülni a kapcsolatukból, mert a szikra azért a helyén van. ;o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése