Robert Fulghum: Már lángolt amikor ráfeküdtem

Robert Fulghum lelkész, író a moly-on tallóztam ajándéknak való könyvet, mikor rátaláltam a többiek élményeire. Nagyon kíváncsi vá tettek, így tegnap magamnak is gyorsan kivettem a könyvtárból, amit találtam tőle. Kedvenc könyv kategóriás. Nem is értem hol rejtőzött előlem eddig?
Így a mai napom Fulghummal töltöttem, és régen éreztem magam ilyen jól. Nem üres humor, sőt nem is mondanám azt hogy ez egy kifejezetten fetrengve röhögtetős könyv, pedig ez volt az egyik számomra leginkább vonzó mikor kiválasztottam. Apám anekdotázós órái elevenedtek meg, egy ember aki szeret mesélni. Ráadásul, amit mesél annyira érdekes, miközben nagyon szórakoztató is, hogy szívesen felírnám gyorsan a történetek vázlatát, hogy feltétlen megmaradjon az emlékezetemben. Kicsit persze lelkészes is, hiszen mégis csak egy lelkész írta, de én még nem találkoztam ilyen lelkésszel, pedig kifejezetten szeretek lelkészekkel beszélgetni, és akikhez volt szerencsém, hasonlóan szórakoztatóak, lényeglátóak az élet apróságaival, és nem apróságaival.
A könyv Fulghum-ról szól, az ő történeteiről, azokról a vicces, érdekes, értékes, mély esetekről, melyek vele megestek, melyeknek szem- és fültanúja volt. Aki sokat utazott életében az tudja, hogy annak az esélye, hogy megessen egy eset, az úton lényegesen valószínűbb. Valamiért nyaralás közben, idegen városban, sőt országban is megnövekszik az eshetősége, hogy később mesélni valónk legyen. A saját városunkban is futhatnánk össze gyakrabban "esetekkel" de nem futunk. Otthon nem vonzzuk annyira őket, mintha elhagyjuk a várostáblát. Érthetetlen módon. Ez lehet az oka, hogy krétai, osztrák, német, ír emberek jelennek meg a belső filmünkön, és utazunk, beszélgetünk, nevetünk vele. Megtudjuk hogyan vélekedik a kutyákról, apaságról, anyaságról, házasságról, háborúról, békéről, káoszról, vérről, fára mászásról, vadászati szabotázsról, limonádéárusok szövetségéről, hála adásról, életcélról, és nem kerüli taglalni az élet értelmét sem. Kapunk listát a felnőtté beavatódásról, saját 10 parancsolatról Murphyn innen ép egy hajszállal.
Aki jót akar magának, szánjon rá 3-4 órát és aludjon jól! Egészségünkre!

"Egyszer összeállítottam egy listát az előző évben véghezvitt jó cselekedeteimről, aztán az egészet fogadalmi formába öntöttem, és korábbra kelteztem. Jó érzés volt."

"..az igazi esküvő és az igazi fogadalmak nem a formális társadalmi esemény napján történnek meg. (..) Ezért mondom én mindig az ifjú pároknak, hogy jobban figyeljenek oda arra, ami a Nagy Nap előtt, a beszélgetések időszakában történik. Nehogy elszalasszák a saját esküvőjüket."

"Csak egy szilánkja vagyok annak a tükörnek, amelynek teljes alakját és formáját nem ismerem. Ennek ellenére azzal, ami rendelkezésemre áll, fényt tükrözhetek a világ sötét zugaiba - az emberek szívében lévő fekete foltokra -, és némely emberben bizonyos dolgokat megváltoztathatok. Ez az, amire én törekszem."

"Valamelyik bulvárlap közölte a hírt, amely pusztán abból állt, hogy az egyik kisvárosban riasztották a tűzoltókat, mert egy ház egyik emeleti ablakából füst gomolygott. A csapat behatolt a házba, ahol egy férfit találtak a füstölgő ágyon. Miután kimentették, a matracot pedig eloltották, feltették neki a kézenfekvő kérdést:
– Hogyan történt?
– Nem tudom. Már lángolt, amikor ráfeküdtem."


Robert Fulghum (1937- ) lelkész, író, pedagógus. Felfedezése egy hittanos édesanyjának "köszönhető", aki történetesen angol nyelv és irodalom szakos tanárnő. Gyermeke egy alkalommal úgy vitte haza tornacipőjét, hogy az egy olyan egyházi újságba volt becsomagolva, amelyben lelkészének egyik írása is megjelent. Az édesanya miután elolvasta az írást érdeklődött arról, hogy van-e a lelkész úrnak még hasonló írása. És volt több száz, talán ezer is, hiszen az általa szerkesztett újságban több mint húsz éven keresztül jelentek meg cikkei, az un. ministerial column -ban, vagyis, a lelkészi rovatban. Ezt követően Fulghum egész élete sikertörténet. Napjainkig hét könyvet jelentetett meg hasonló sikerrel, mint az elsőt, és így lett az Egyesült Államok legolvasottabb, és hadd tegyem hozzá leggazdagabb írója és nyugalmazott lelkész. A texasi Wacoban született és nevelkedett. Ifjú éveiben volt újságkihordó, dolgozott marhatenyésztő farmon, sőt énekes cowboyként is fellépett. Egyetemi tanulmányai után, rövid ideig az IBM-nél működött, majd teológiai diplomát szerzett, hogy aztán huszonkét évig unitárius lelkészként szolgáljon. Ugyanezekben az esztendőkben rajzolt és festett, valamint filozófiát is tanított a seattle-i Lakeside Schoolban.
Képzett festő és szobrász. Énekel, gitározik és mandócsellózik. Egyik alapító tajga volt a kizárólag írókból álló Rock-Bottom Remainders nevű rock and roll nevű együttesnek.
Négy gyermeke és hét unokája van, a Washington állambeli Seattle-ben és Kréta szigetén él. Napjainkban meg világutazó.
Hét addig nyomtatásban is megjelent nagysikerű könyvét 16 millió példányban jelentették meg. 29 nyelvre fordították mintegy 103 országban. A francia Montaigne és az amerikai Thoreau követőjének tartja magát: hiszen mindkét irodalmi irányzat mintául szolgál számára.