Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Ez a harmadik könyvem Cecelia Ahern-től és eddig ez fogott meg a legjobban.
Mindegyik regényében éreztem egyfajta megmagyarázhatatlan lágyságot, nőiességet, tisztaságot, halk szavúságot.
Nem egy Tolsztoj, egyszerűek a történetei, de mégis nagyszerűek, mondanivalójuk van a maga romantikus stílusában és nem esik át a romantika túloldalára, szinte gyermeki az egész.

Míg az U.I.: Szeretlek c. regénye arról szól, hogy igenis túl lehet lépni az "elviselhetetlen" fájdalmon is, az élet megy tovább (bár a regényt nem olvastam, csak filmben láttam, de Nixyke itt írt róla), a Bárcsak láthatnál pedig egy fiatal nő kibontakozásáról egy láthatatlan barátnak köszönhetően, a Bennem élsz pedig egy kicsit elvontabb romantikus témát érint, de a lényege ennek is természetesen a varázslatos szerelem; addig az Ahol a szivárvány véget ér egy olyan barátságot boncolgat, ami szerintem nagyon ritkaság férfi-és nő között.
Felvetődik a kérdés, hogy létezik-e barátság férfi és nő között? A történet szerint nem. ...

Egy csodálatos, őszinte, mély barátság tárulhat a szemünk elé, ahol nagy szerelem van a két fél között, de a saját sutaságuk, félelmük miatt, sok-sok év telik el, amíg be is vallják egymásnak az érzelmeiket.
Igen, a történet ott kezdődik, hogy 7 évesek, és javában túl vannak az 50-en, amikor befejeződik, amikor egymásra találnak végre. Sok-sok szenvedés, lemondás után.

Nagyon megfogott Rosie karaktere. (Ő a női főszereplő.) ... Lényegében az előre eltervezett élete kártyavárként omlott össze, amikor 18 évesen egy egyéjszakás kapcsolat után teherbe esett. Az apa eltűnik, egyedül marad a kicsivel. Lemond mindenről, lemond az álmairól, és szinte egész életében úgy él, hogy alárendeli magát a gyermekének, lemond a lehetőségekről, küzd, hajt, és pozitív marad végig.
De ugyanakkor megfogott Alex karaktere is (Igen, ő a férfi főszereplő.), csak annyira- de annyira suta, hogy az már fáj.
Nagyon jól illene ide Evodia előző bejegyzésében írt idézet ide a félelemről.

"...
Vadvirág: De hát szereti Alexet! És Alex is szereti őt! És mindenki kiretusálja a fotóit manapság!
Magabiztos: Hány éves vagy most, Pitypang, negyvenkettő?
Pitypang: Igen.
Magabiztos: Igen. Alex tizenkét évvel ezelőtt írta azt a levelet, még mielőtt megházasodott volna. Nem lenne helyes most szóba hozni. Rosie túl sok gyerekszívet törhetne össze, ha elmondaná neki.
Vadvirág: Jaj, ne hallgass rá, Pitypang. Ugorj fel egy repülőre, látogasd meg Alexet, és mondd meg neki, hogy szereted!
Pitypang: De mi van, ha már nem is érez úgy irántam? Az elmúlt tíz évben semmilyen jelét nem láttam tőle, hogy szeretne!
Magabiztos: Mert házasember. ő egy rendes ember, Pitypang. Betartja a szabályokat.
Vadvirág: Jaj, a szabályok arra vannak, hogy megszegjük őket!
Magabiztos: De nem akkor, ha ezzel másokat bántasz, Vadvirág!
Vadvirág: Ne hagyd, hogy az emberek átgázoljanak rajtad, Pitypang! Ez a te életed. Ha kell valami, merj lépni, és kapd el, mert senki nem fogja tálcán eléd hozni azt, amire vágysz..."