"Egy hajótörött története, aki tíz napig hánykolódott
egy mentőcsónakban, étlen-szomjan, aztán a haza hősének
kiáltották ki, szépségkirálynők illették csókjukkal,
reklámkampányokban meggazdagodott, majd a kormány
elfordult tőle, és egyszer s mindenkorra elfelejtették."
egy mentőcsónakban, étlen-szomjan, aztán a haza hősének
kiáltották ki, szépségkirálynők illették csókjukkal,
reklámkampányokban meggazdagodott, majd a kormány
elfordult tőle, és egyszer s mindenkorra elfelejtették."
A könyv Márquez fiatalkori műveihez tartozik, újságíróként találkozott a hajótöröttel, aki tollba mondta neki a történetét. Műfaját tekintve hosszabb, hiteles elbeszélése a hajótörött tengerész tíz napjának. Amennyiben például a Száz év magány "mágikus világát" keressük ebben az elbeszélésben, csalódni fogunk. Kicsit így jártam én is.
A könyv a hajótörött tíz napját veszi sorra és mivel már előre tudjuk a végkifejletet, az nem túl izgalmas és nem is meglepő. Az azért meghökkentő, hogy mi mindent kibír az ember, mennyire kitartó és elpusztíthatatlan életösztön lakozik bennünk a kritikus helyzetekben.
Tíz nap egy mentőcsónakban étlen-szomjan, tengervizet kortyolgatva, cápákkal osztozva halcafatokon, vakító napsütésnek és végeláthatatlan, matróztársak kísérteteivel benépesített éjszakáknak kitéve. Hajótesthez kötözve felkészülni a legrosszabbra. Luis Alejandro Velasco tengerész 10 napot tölt a Karib-tengeren, ahonnan az alabamai Mobile-ból tartott Kolumbia felé a Caldas nevű romboló fedélzetén, amelyről egy viharban 8 társával együtt a tengerbe esett. Ő volt az egyetlen aki felkapaszkodott a mentőcsónakra ami hallhatatlan kitartásának hála, 10 nap után partra sodorta Észak-Kolumbiában.
Azt hiszem ezután újraolvasom a Száz év magányt vagy a Szerelem kolera idejént, "igazi" Márquezt szeretnék.
A könyv a hajótörött tíz napját veszi sorra és mivel már előre tudjuk a végkifejletet, az nem túl izgalmas és nem is meglepő. Az azért meghökkentő, hogy mi mindent kibír az ember, mennyire kitartó és elpusztíthatatlan életösztön lakozik bennünk a kritikus helyzetekben.
Tíz nap egy mentőcsónakban étlen-szomjan, tengervizet kortyolgatva, cápákkal osztozva halcafatokon, vakító napsütésnek és végeláthatatlan, matróztársak kísérteteivel benépesített éjszakáknak kitéve. Hajótesthez kötözve felkészülni a legrosszabbra. Luis Alejandro Velasco tengerész 10 napot tölt a Karib-tengeren, ahonnan az alabamai Mobile-ból tartott Kolumbia felé a Caldas nevű romboló fedélzetén, amelyről egy viharban 8 társával együtt a tengerbe esett. Ő volt az egyetlen aki felkapaszkodott a mentőcsónakra ami hallhatatlan kitartásának hála, 10 nap után partra sodorta Észak-Kolumbiában.
Azt hiszem ezután újraolvasom a Száz év magányt vagy a Szerelem kolera idejént, "igazi" Márquezt szeretnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése