Ebben a bejegyzésben már kifejtettem a véleményemet az első olvasott Fejős Éva könyvemről.Ez a regénye is bejött, sőt, jobban, mint az előző.
Szórakoztató, érdekes, és ami nálam elég ritka, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet Bangkok irányában. Eddig sose szerepelt a "Jó lenne egyszer elutazni oda" listámon, de ezek után felvettem. :o)
Bár az eleje nekem elég kusza volt, többször is vissza kellett lapoznom, hogy ki kicsoda, hogy is indult a történetük.
"Keresőkről" szól a regény. ... Történetük bármelyikőnké lehetne, hisz mindannyian "keresők" vagyunk. Az életünk másról sem szól, mint a keresésről, az elveszett dolgok megtalálásáról, majd az újrakezdésről.
Mert utolsó esély mindig van. Amíg csak élünk. ...
"Bangkok. Ölelő, forró, egzotikus város, ahol a múlt és a jövő összekapcsolódik, és ahol bármi megtörténhet; és meg is történik. Hét ember sorsa keresztezi egymást ebben a metropoliszban. Hét ember, hét kereső, akiknek ez a város talán az utolsó állomás. Vagy az első egy új élet felé? A sikeres üzletember, a körülrajongott fotómodell, az örök outsider férfi, a családanya, aki hirtelen elveszít mindent, a kiváló orvos, aki nem tudta megadni azt, amire a nő vágyott, egy madám, és a kiskorában örökbe fogadott bájos lány. Miért éppen ők heten? Miért érkeztek egy időben Bangkokba? Hihetünk-e a véletlenekben?"
Nixyke is írt már erről a könyvről, itt.
Hú, az olyan történeteket amik több szálon futnak számomra a "nehéz" olvasmányok közé tartoznak. Én még csak filmben láttam ilyen sztorit,nem voltam oda érte,és könyvben sem szeretem annyira! Többször elvesztem a fonalat és azt nem szeretem... (sajna nem vagyok igazi nő, nem tudok egyszerre többmindenre figyelni! :D)
VálaszTörlés