A könyv témája egy mai probléma: a meddőség. Hiába van meg egy párkapcsolatban minden (vagyon, karrier, stb), ha nincs meg az, amit a szívük mélyén a legjobban szeretnének: egy kisbaba. A könyvben 3 házaspárról ír az írónő, mindenki máshogy éli meg ezt a helyzetet. A bookline.hu oldalon találtam egy jó összefoglalót a könyvről:
""Áldott" helyett "áldatlan" állapot: az emberi párkapcsolatok talán legnagyobb teherpróbája. Danielle Steelnek, a világ egyik legnépszerűbb írónőjének 30. regénye férfiaknak és nőknek egyaránt fontosat és maradandót mond. A könyv központi témája a meddőség drámája, a gyerek iránti vágy hihetetlen tettekre késztető, elemésztő hatalma. A történet szereplőinek - látszólag - mindent megadott a sors: vagyont, karriert, tartalmas, szórakoztató életet. Csak egyet nem: a szerelem igazi hajtórugóját és esetenként sajnos kioltóját: a gyermeket. Steel sodró művének három házaspárja más-más módon szembesül ugyanazzal a gyötrő gonddal: kibírja-e két ember szerelme, ha egyikük sterilitása miatt nem születhet meg az "áldott teher"?"
Személy szerint én szeretek olyan könyveket olvasni, amiben olyan dologról írnak, ami a mai világban gyakran megtörténik.
Az élet rendje az lenne, hogy mindenkinek lehetne saját kisbabája, de amint tudjuk, az élet nem ilyen egyszerű. Valakinek sikerül. Valakinek nem, pedig nagyon szeretne és nem sikerül...
Én még nem járok ott, hogy gyereket vállalhassak. 23 éves vagyok és ez elvileg az utolsó évem a főiskolán. Mivel szigorítottak már a gyerekek után járó pénzeken, így a szülés előtt min. 1 évet kell dolgozni, hogy az anyuka kaphasson pénzt. Szóval így 25 éves koromnál előbb nem lesz gyerekem. Ami egy részről nem is baj, mert még nem vagyok elkésve, de van bennem egy kis félelem. Van egy komoly gerincbetegségem, ami miatt már az első hónaptól veszélyeztetett terhes lennék. A másik félelmem: mi van akkor, ha én is meddő vagyok? Nincs kizárva... Tudom, ezek még távoli dolgok, de már foglalkoztatnak. Ha úgy alakul a helyzet, hogy nem lehet saját kisbabám, nem adom fel, hiszem, hogy meg tudom majd oldani, hisz van elég akaraterőm, mert már elég sok lehetőség kínálkozik e téren.
Ifjúságom kedvenc írónője, gimis nyári szünetekben olvastam, de kb 15 után már nem tudtam többet olvasni tőle. nem tudom miért... nem mondhatnám hogy meguntam, talán csak elég volt. Majd a kedvencemet én is leírom.
VálaszTörlés