Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin

Most egy olyan műről fogok írni, ami bár nem friss olvasmány, de kiverni a fejemből remélhetőleg sose fogom tudni.
Egy bizonyos életszakaszomban nagy hatást tett rám, segített abban, hogy talpra tudjak állni egy szerelmi bánatból.
Többször is elolvastam azóta, mindig valami újat mutatott, mindig valami más mondanivalója volt. Puskin egyszerűen zseniálisat alkotott.

"A révült, néma szenvedőben
Ki nem látná meg most a bút,
Az önfeledt, nagyúri nőben
Tanját, a régit, szomorút.
Részvét csap Jevgenyij szivébe,
S vad fájdalommal dűl elébe.
Megreszket erre szótlanul.
Tekintete arcára hull,
Nem fedd, nem képed el... De látja
Kínban kihamvadt két szemét,
Rimánkodó tekintetét,
Melyből némán beszél a vádja.
A lány, ki vágyott, álmodott,
Most újra él, feltámadott!" (Áprily Lajos fordítása)

Szerelmi csalódásban szenvedő tini lányoknak, én "receptre" írnám fel. ;)

A műről írni nem fogok, már csak azért sem, mert tudtommal szerencsére még mindig kötelező olvasmány a középiskolákban és bizony mindenki olvassa el, mert zseniális.
A ritmusa, a nyelvezete, az érzelmek, a szereplők, mind-mind csodálatosak.
Hasonló érzelmeket lobbant fel nálam Tolsztoljtól "Anna Karenina", de az majd egy másik bejegyzés lesz.

"A szentimentális regényeket olvasgató, önmagát regényhősnők helyébe képzelő Tatyjána beleszeret a távoli fővárosból érkező Anyeginbe. A világirodalom egyik leghíresebb levelében szerelmet vall neki, a férfi azonban visszautasítja. Aztán a regény végén a két főhős újra találkozik: ekkor a nagyvilági férjes asszony, Tatyjána kap szerelmes levelet Anyegintől, és ő utasítja vissza a férfit. Bár van még a regényben névnapi ünnepség, rejtélyes álom, tragédiába torkolló férfibarátság, halálos kimenetelű párbaj, mégis egyszerű cselekmény ez. A varázs azonban évszázadok óta tart. Ahogy a magyar irodalom egyik legnagyobb Anyegin-rajongója, Kosztolányi Dezső írta: "Ott áll Tatjána, Olga, Anyegin és Lenszkij, mint egy örökkévaló álomban, mozognak, sírnak és teáznak, egymásra merednek, s úgy rémlik, nem is múlnak el soha."
Szépirodalmi munkáit minden eddiginél bővebb válogatásban közreadó sorozatunk első kötetében Puskin "klasszikus" verses regényének, a Jevgenyij Anyegin-nek két teljes fordítását (Áprily Lajosét és Galgóczy Árpádét) és két megejtően szép fordítástöredékét (Vas Istvánét és Weöres Sándorét) veheti kézbe az olvasó: Áprily nőiesen kecses, költői Anyegin-jét, a puskini regényforma szigorúságát megjeleníteni képes, rideg-lélekelemző Galgóczy-Anyegin-t, Vas István félbemaradt dandy-eposzát és az Anyegin-strófába beleszerelmesedő Weöres önfeledt játékait."

Alekszandr Szergejevics Puskin (Moszkva, 1799. június 6.- Szentpétervár, 1837. február 10. orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője.
Forrás és a bővebb életrajz a műveivel együtt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Alekszandr_Szergejevics_Puskin