Könyvfalók: családregény

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: családregény. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. november 28., szombat

Philippa Gregory : A királycsináló lánya

Az angol királyi család belharcait ismerhettem meg az 1400-as években. Az, hogy épp kit neveznek királynak és királynénak a legnagyobb kérdés és életcél volt. Ekkora sznobság meg sem fordult naív fejemben.

Neville Anna meséli el saját együgyű módján a történetét. Apja nagyravágyó terveit mindkét lányába igen mélyre sikerült ültetni. Igaz, hogy ők az uralkodó ház közeli rokonai voltak és tanácsadóként szorgosan besegített az ország kormányzásába, de elragadta a hév. Királyt döntött, majd a frissen trónra ültetett ifjú ellen fordult belharcot szítva. Majd valódi háborút indított a trónért. Természetesen elbukott. Mindezt a 9 éves kislány kezdi el mesélni, dicsőítve apja törekvéseit, hogy mindent érte és nővéréért áldoz fel. Ahogy kibontakozik egyik puccs a másik után, úgy válik egyre érthetőbbé, hogy Anna is csak egy sakkfigura apja játékmezején. Amikor épp nem ment erővel, próbálkozott politikai-házassági játszmákkal megszerezni az uralmat. Halála után a család sokat szenvedett kapzsissága miatt. Ennek ellenére lánya egy pillanatig sem érzett megvetést felmenője iránt, inkább átvette örökét. Sajnos az úrhölgyekről eddig is gondolt figyelmetlenséggel próbált egyre feljebb törni. Rövid időre királyné lett. Boldogságát nem találta benne, mert nem volt eléggé eszes hozzá, inkább csak a jóérzés hajszolására törekedett. A halált vágyta...

Még egyetlen olvasmányom sem zavart ennyire. Nagyon vártam, hogy a végére érjek. Két dolog ordított azz oldalakról: hataloméhség és naivitás. Elképzelhetetlen számomra, hogy ennyire beszűkült tudattal éljenek jómódú hölgyek. Az egész kötet csak az akkori hatalom gyakorlását helyezi előtérbe,anélkül, hogy a narrátor kellő figyelmet fordított volna környezetére. Ebből kifolyólag végül nem kerültem közelebb élete mindennapjaihoz, szokásaihoz. Kerestem az őszinte beszélgetési nyomát, hogy fejlődést mutasson a szociális hálója. Egyedül maradtam a reménnyel.

Nagyon szeretem a történelmi témájú regényeket. Sajnos a szerzőnő jelen munkája, mert azért munka volt a javából, nem vitás, nem nyerte el tetszésemet.

Olvastad?Mit gondolsz róla?

Meséld el!

Legyen szép napod!

Folytatás...

2016. február 14., vasárnap

Gabi Gleichmann: A halhatatlanság elixírje

Niki 4:30 0 Hozzászólás

Kiadta: Athenaeum Kiadó (2013.)
Oldalszám: 728

A Spinoza család az ősidőktől fogva zsidó volt, talán inkább a körülményeknek, mint a meggyőződésüknek következményeként. Egy váratlan felfedezést követően a család egyik tagjának birtokába kerül az örök élet receptje, ami isteni adomány, de ördögi örökség is egyben. Ari Spinoza az utolsó sarj, kezében a múlt és a jövő: 36 generáció mágikus, vérrel és szenvedéllyel teli krónikája. Ősöké, akik ott voltak Európa történelmének legfontosabb pillanatainál, és döbbenetes titkok ismerői. A halhatatlanság elixírje egyszerre torokszorító és humoros családregény az emlékezés erejéről, és mindazokról, akik leigázhatták volna a halált, de megelégedtek az örökkévalósággal…

Senki ne ijedjen meg első pillantásra a „féltégla” mérettől, mert bár néhol picit vontatott a történet, ennek ellenére nagyon olvasmányos és érdekes.
Fantasztikusan van felépítve, ahogy több száz évre visszamenőleg mutatja be egy dinasztia történetét. Néhol picit elveszítettem a fonalat, mert számomra kicsit tán túl sok volt a szereplő, túlságosan ide-oda ugrálunk az időben, de mindezek ellenére szerettem olvasni.

"– Fájdalmad van, nagyapa? – kérdeztem. – Fáj valami?
Habozás nélkül válaszolta:
– Az élet."

A történet ott kezdődik, hogy az utolsó Spinoza visszaemlékszik a családja történetére. Mivel nem tudja teljesíteni a család küldetését, így az olvasónak adja át az emlékeit. Visszavisz a messzi múltba és így mutatja be több száz év történetét.
Érdekes olvasni, ahogy a történelem megismétli önmagát. Ahogy bemutatja, hogy a zsidókat évszázadokra visszamenőleg hogyan üldözték, ítélték el őket, miken mentek keresztül. Nagyon érdekes olvasmány emiatt is.

"Nagyonnagybátyám elmagyarázta Sashának és nekem, hogy kevés dolog hagy annyira mély nyomot az emberben, mint gyerekkorának első olyan történetei, melyek utat találnak a szívéig. Átkísérnek az életen, és szigeteket hoznak létre az emlékezetünkben ahová mindig vissza-visszatérhetünk."

Az egyetlen problémám az volt, hogy több valós történelmi személyt is felvonultat a szerző a történetében és nem tudtam, hogy amit tesznek, ami történik, az most valóság vagy csak fikció. Néha azt éreztem, hogy mindez megtörtént, néha meg azt, hogy annyira el vagyunk rugaszkodva a valóságtól, hogy visszamenőleg is elgondolkodtam a könyv hitelességén. Persze tudatában vagyok annak, hogy ez egy szórakoztató irodalom, nem pedig tudományos munka. A szerzőnek joga van elrugaszkodni a valóságtól, de mégis néha olyan érzésem volt, hogy annyira el van rugaszkodva, ami zavaróvá tette a benne történteket.

Ettől függetlenül nagyon érdekes és lebilincselő olvasmány, amit mindenkinek ajánlani tudok a figyelmébe.

Folytatás...

# családregény # Niki

2015. március 15., vasárnap

Diane Pearson: Csárdás

Unknown 6:00 0 Hozzászólás

Egy könyv, amit nem lehet gyorsan olvasni, mert a történet magával ragad, de ugyanakkor néha le kell tenni, hogy a sok élményt egyáltalán be tudjuk fogadni, holott szinte falnánk a sorokat egymás után.

Egy történelmi hullámvasútra ültet minket a szerző, ami hatalmas magasságokba és félelmetes mélységbe száguld velünk 571 oldalon keresztül.

Egy romantikus családregény, ami a XX. század viharos történelmén kanyarog keresztül, ahol a zsidók, a nácik, a nemesek és a parasztok sorsa szorosan összefonódik, háborúk, éhínség, gazdasági válság és jólét váltogatja egymást. A Ferenc, a Rácz-Rassay és a Káldy család történetén keresztül bontakozik ki a szemünk előtt a magyar és az egyetemes történelem egy igen tág része, a XX. század első kétharmada.

Elképzelni sem tudom, hogy milyen alapos kutatómunka előzte meg a könyv megírását, de el kell ismernünk, hogy a szerző nem bízott semmit a véletlenre, mert alapos, részletes és mindenre kiterjedő alapossággal írja meg a történetet. Még a magyarokban rejlő tüzet is sikerül a lapokra varázsolnia, annak ellenére, hogy külföldiként ír és kutat.

Egy gyönyörűen megírt történelmi, de ugyanakkor romantikus családregényt tarthatunk a kezünkben, és komolyan mondom, hogy voltak olyan részek, amikor a szereplőkkel együtt könnyeztem, mert még azok az emlékek is felidéződtek bennem, amit a nagymamám mesélt a háborúról. Annak ellenére, hogy nem voltam részese az eseményeknek a könyv olvasása közben úgy éreztem, hogy ott állok én is, mint egy külső szemlélő az 1910-es évektől kezdve és követem azt ahogy életek, családok mennek tönkre a háborúk miatt és csak azért, mert nem egyeztek a politikai nézeteik az aktuális hatalommal, vagy éppen a származásuk taszította őket a hihetetlen gazdagságból a nácik kezei közé.

El sem tudom képzelni egy külföldi író, hogy volt képes egy ilyen gyönyörűen megírt, a történelmet korhűen visszaadó romantikus, de egyben tragikus történetet megírni, mert valljuk be magyar író tollából még nem született egy ilyen átfogó képet nyújtó, de ugyanakkor szórakoztató és megindító történelmi regény.

A szereplők többsége a szívemhez nőtt, remek jellemábrázolások, a pozitív emberi tulajdonságok mellett megjelenik a gonoszság is, de valahogy az összes szereplő hozzáad valamit saját magából a történethez, amitől egy nagy kerek egész lesz ez a mesével vegyített szomorú, néha boldogító valóság.

Katartikus élmény volt olvasni a könyvet, erre a könyvre mondom azt, hogy egy igazi érték és egy olyan olvasmány, amit akár a középiskolákban is kötelezővé tennék.

Ahogy megnéztem a könyv adatlapját és láttam, hogy az Elfújta a szélhez hasonlítják, akkor úgy gondoltam ez csakis valami túlzás lehet, de el kell ismernem, hogy talán azért, mert közelebb áll hozzám Magyarország történelme, de sokkal jobban szerettem a Csárdást, mint az Elfújta a szelet, nekem többet nyújtott érzelmileg, élményileg és történelmi szempontból is mindenképpen.

Gyönyörű, igaz és minden sora érték, ráadásul mondanivalója van, ami manapság igen ritka. Bevallom alaposan elgondolkodtam azon, hogy milyen szerencsések vagyunk, mi, akik most a XXI. században élhetünk a magunk kis problémáival, ami rá kellett döbbennem, hogy őseink problémáihoz képest sehol sincsenek. Nem vagyok biztos benne, hogy én azokat a megpróbáltatásokat kibírtam volna, vagy sem, amit ők emelt fővel fogadtak és elfogadtak.

Egyedül a címmel volt egy kis problémám, nekem nem egyeztethető teljesen össze ez a tüzes tánc a könyvvel, de ezen túllépve egy igazi élmény, mindenkinek szívből ajánlom elolvasásra.

Értékelésem: 5/5

Diane Pearson

Csárdás

T.bálint Kiadó

571 oldal

Folytatás...

# családregény # romantika

2014. augusztus 12., kedd

Jodi Picoult - Sorsfordítók

mrsp 10:20 0 Hozzászólás

Egy volt a végzetük, más lett a sorsuk

Tizennyolc éven át egymás mellett laktak. Mindent tudtak egymás viselt dolgairól. A Hart és a Gold család élete elválaszthatatlanul összefonódott. A gyermekeik is együtt nőttek fel, nem csoda, ha Chris és Emily barátsága a középiskola évei alatt szerelemmé érett. Valódi lélektársak voltak de egy nap szörnyű hír érkezik a helyi kórházból. Emily öngyilkos lett. A halálos lövés Chris édesapjának fegyveréből származik. A fegyverben maradt még egy golyó, ezt Chris elmondása alapján neki szánták. Ugyanis a két kamasz titkos egyezséget kötött. A különös tragédia széttépi a két család közti szoros köteléket. Chris az egyetlen, aki tudja a titkot az egyezségről, de vajon az igazság megmentheti-e a barátságot, és van-e feloldozás? Megrendítő és elgondolkodtató regény a családi kötelékekről, és a legnagyobb áldozatról, amit a szerelemért hozhatunk.

Elég sokat gondolkodtam azon, hogy mit írjak erről a könyvről, mert azt az élményt, amit a könyv elolvasása ad, semmilyen élménybeszámoló és méltatás nem tudja visszaadni. Már több, mint egy hete elolvastam, de egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy írjak egy bejegyzést (egészen mostanáig), mivel a Sorsfordítók enyhén szólva is az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. És mit mondhatnék arról a könyvről, ami ugyan 560 oldalas, mégis két nap alatt elolvastam? Azt, hogy hú, de jó, és vegyétek meg és olvassátok és minden, de igazából ez egy kicsit rangon aluli kritika lenne szerintem. Szóval megpróbálom összeszedni magam. :D

Ha valaki megkérdezné, hogy mit gondolok Jodi Picoultról, biztosan azt mondanám, hogy az egyik kedvenc írónőm. Mert tényleg az. Csodálatos. Olyan könyveket ír, amelyek rólunk szólnak, a való életről, olyan problémákról, amelyek bárkivel előfordulhatnak. Nem olvastam még olyan Picoult-könyvet, ami miatt nem patakzottak a könnyeim, nem értékeltem át az életem és nem tépte ki a szívemet minden egyes mondatával. De pont ezért szeretem a könyveit: mert úgy ír, hogy mindenkihez szól: az idősekhez, a fiatalokhoz, a férfiakhoz, a nőkhöz, az anyákhoz és a nagymamákhoz. Így lépten-nyomon csak ajánlani szoktam a könyveit minden ismerősömnek.

A Sorsfordítók egy különleges olvasmányélményt nyújtott. A téma nagyon találó, hiszen én magam is egy hasonló, szimbiotikus párkapcsolatban élek, így aztán abszolút bele tudtam élni magam Emily és Chris helyzetébe. És persze Gus és Melanie helyzetébe is bele tudtam élni magam, hiszen belegondolni is szörnyű, hogy egy szülő elveszíti a gyermekét.

A szereplők egytől-egyig, még a legkisebb mellékszereplő is nagyon el lettek találva, és ez tetszett. Emily jellemrajza a legérdekesebb számomra az egész regényben, mert az elején, amikor még nem tudtunk róla olyan sokat, akkor gondolom mindenki kedvelte - aztán tett egy-két megkérdőjelezhető dolgot, és már teljesen más színben láttuk. Akit nagyon utáltam a történetben, az Melanie volt...persze az már más kérdés, hogy én az ő helyében mit tettem volna.

Szerintem aki már olvasott Jodi Picoult-tól, annak nem kell magyaráznom, hogy miért olvassa el, aki pedig még nem ismeri a műveit: azért, mert érzelmes, megható, életszerű, izgalmas és fordulatos. Szóval mindenképp olvassátok el!! :)

FanCast:

Emily Gold

Chris Harte

★★★★★★★★★★ (10/10)
________________________

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2014

Eredeti cím: The Pact

Oldalszám: 560

A bejegyzés az Athenaeum Kiadó jóvoltából jöhetett létre.

Még több Jodi Picoult könyvre vágysz? Augusztus 5-én (a világpremierrel egy időben) jelenik meg az írónő legújabb regényének, aTalálj Rám!-nak az előzménynovellája, a Szelíd vadak e-könyvben. Maga a Találj Rám! c. könyv október 14-én jelenik meg. A Szelíd vadak már előrendelhető a képre kattintva! :)