Piri néni egy szép, késő nyári délutánon, amikor a nap még perzselően őrzi az alföldi tájat és a szél sem mer vele vitatkozni a csendről, lesimítja kötőjét, szépen megigazítja fejkendőjét és kiballag falusi kis háza előtt szunyókáló kispadjához a meggyfa alá. Egyenes háttal ül le rá. Mindig bujkál a mosoly szája szélén, vidám szeme fürgén kutatja a közelgő beszélgetőtárs közeledtét. Már rég aranykorba lépett, erről tanúskodnak az egymásra halmozott nevetőráncok bronz barna arcán. Már nem fél semmitől, az elmúlástól sem. Sokat és tartalmasan élt és el is mondja.
Teljesen így jelent meg előttem a szerző és egyben a főhős alakja, aki minden modorosság nélkül mondja el saját és települése életét. Hangneme valóban a földművelő ember őszinte nyelvén szólal meg.
Geleta Piroska 1910. május 14-én született, pár nappal megelőzve a Halley üstökös megjelenését. Mivel Pünkösd ünnepe volt,így lett ő Piri. Apja cipészmester volt 2-3 segéddel, szükséglettől függően. Tartottak szülei mozit is még születése előtt. A családi kasszát szőlészettel, fűszerpaprika termesztéssel tartották egyensúlyban. A család központi szereplője a nagymama volt, a szüle. Özvegyasszony létére mindenért keményen megdolgozott, és a kislány valódi példaképe volt. Faluhelyen igen gyakori jelenség volt, hogy a nagyszülőknél laktak a gyerekek, akikre a szülőknek nem volt idejük vigyázni. Így élt évekig Pirike is, a kemence melletti kiságyon. Történetét nem fűzi szoros időrendi sorrendbe, mert természetesen máshogy jutottak eszébe. Tényleg elbeszéli életét. Hosszan mesél az I. háború árnyékában tengődő asszonyok sorsáról. Mivel minden életerős férfit elvittek a harcokba, az anyák összefogtak és dolgoztak. Gyermekeiket az utca közössége őrizte meg napról napra. Este, a dologidő végeztével hazabotorkált mindenki, vacsorát főzött, napi eseményeket, híreket elbeszélt és lehevert várva a következő reggelt. Majd elmúlt a hosszú baj, hazatért, aki csak tudott és folytatták életüket minden kényeskedés nélkül. Élni kellett, mert sok időt elvesztegettek. Apja is hazatért összetörten, betegen. Ekkorra már édesanyja igen ügyesen művelte egyedül a földet, sokszor gyerekei segítségével. Na meg a móvásokkal. Hogy ők kik? Azok a falubéli asszonyok, akikkel egymásnak kölcsönözték egy-egy napra munkájukat. Majd ír az iskolaévekről, ahol mindig nagyon jól érezte magát. Ügyesen, figyelmesen, jó eredménnyel végezte a 6. osztályos záróvizsgát. Szeretett volna tovább tanulni. A szegénység útját állta. Tehetségesnek találták szereplésben, így került az amatőr színházba. Sokat szerepelt. Járt bálba is, volt udvarlója elég. Majd megjelent a Zabos Gergő, mint egy testőr és egyből csak magának akarta a csengő hangú kis Geletát. Megkapta. Már házasok voltak, amikor felkérték őket a színi társulat újraindítására. A szegény, paraszti közösségnek szüksége volt a szórakozásra. Így alakult, hogy nappal művelték a földet, meg tartották a kocsmát, éjjel meg próbát szerveztek, jelmezt varrtak, díszletet készítettek. Szerepeltek sokat, több környékbeli kis színpadot megjártak. 3 lányuk született közben. Nevelésükről nem sok szó esett a folytatásban. Nem értek rá. Kellett a népnek a cirkusz. Megalakították a Bokréta néptánc csoportot. Számos sikert arattak fellépéseikkel. Országjárók voltak. Még a II. háború sem tudta kedvét szegni az erős asszonynak, aki az alkoholban vigasztalódó férje helyett is élni akart. Majd egyedül is. A kemény főuras tartású tanítók helyett Piri néni vezette a helyi kultúréletet megérzésből. Egészen idős koráig. Majd leült és elmesélte. Szerintem egy szuszra.
Nagyon szeretem a környékemen fellelhető ilyen kis példányszámban megjelenő kincseket. Irodalmi értéke nagy, mivel valódi, élményalapú leírásokat tartalmaz egyedi emlékekkel a történelem viharaiból. Sokszor ismétli önmagét érdemeit gyakran emlegetve. De ilyen az emberi emlékezet! Népdalidézeteket is rejt a 400 oldalas kötet. Olyan szövegeket, amit ma már nem ismernek a dalnokok. A könyv tartalmaz két saját novellát, melyek a tanyasi életet és annak minden mozzanatát élethűen jeleníti meg. Láttam a kukoricatörő családokat, éreztem a frissen gyűjtött széna illatát és a szombaton sütött kenyér ízétől megéheztem.
Szóval élveztem minden sorát. Felétek vannak ilyen mesélők? Ti szívesen olvastok ilyen jellegű műveket?
Köszönöm a figyelmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése