Jojo Moyes - Mióta megszerettelek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A trilógia világszerte milliók által várt újabb kötetében tovább folytatódik a hatalmas sikert aratott Mielőtt megismertelek című regényben bemutatott Lou Clark története.

Lou sok mindent tud. Pontosan tudja például, hogy milyen nagy a távolság új New York-i otthona és londoni barátja, Sam lakása között. Azt is tudja, hogy a főnöke jó ember, ahogy azt is, hogy a felesége eltitkol valamit a férfi elől.
Azt viszont nem tudhatja, hogy miközben beleveti magát New York társasági életébe, hamarosan megismerkedik valakivel, aki jókora felfordulást okoz a lelkében. Merthogy Josh elképesztő módon emlékezteti valakire, akire rendkívül fájdalmas visszaemlékeznie.
Azt sem tudja Lou, hogy mihez kezdjen a kialakult helyzetben – csupán azt tudja, hogy bármilyen döntés hoz, az mindent visszavonhatatlanul megváltoztat az életében. És hogy mindenképp követnie kell a szíve szavát, akárhová is vezesse.

Végre volt időm elolvasni a Mielőtt megismertelek 3. részét. Nagy elvárásaim voltak ezzel a történettel kapcsolatban, ezért amint tudtam, rá is vetettem magam. :)

Adott egy divatbolond, egyedi stílussal rendelkező cserfes, kicsit szétszort lány, Lou, akit már jól ismerünk az előző részekből. Nagy kaland vár rá, ugyanis állást ajánlanak neki New Yorkban. Sam rábeszéli, hogy vállalja el, ezért elhagyja Angliát, és New Yorkba költözik. A munkaadói a felső tízezer tagjai. Lou a munkaadója feleségének, Agnesnek a személyi asszisztense, ebből kifolyólag ahova Ágnes megy, oda neki is követnie kell, helyette kell ügyet intéznie, és ha úgy adódik órákat várni egy autóban. De a fényűző estélyek, a drága ruhák ellenére Lou mégsem érez határtalan boldogságot. 

Egy emberekkel teli városban van, mégis egyedül érzi magát, ami valahogy érthető is. Nemcsak a családját hagyta Angliában, hanem Sam-et is. A friss kapcsoltuk máris a távkapcsolat próbájának van kitéve. 

Ami tetszett a történetben, az maga Lou. A jellemfejlődése, a divat, a ruhák iránti szeretete, és különösen pozitív volt, hogy végre ő is megismeri önmagát, és rájön, mivel is szeretne foglalkozni. Mindemellett sajnáltam is, mert a naívitása kilátástalan helyzetbe sodorja. Meggyászolta a saját helyzetét, de nem adta fel, talpra állt, és eltökéltebb volt, mint valaha. Viszont néha olyan badarságokat tudott művelni, hogy az elképesztő. :)

Volt egy plusz szál a történetben, ami Josh-hoz köthető. Vele egy nagyszabású party-n találkozik, ami után a srác kitartóan küzd a figyelméért. Értem én, hogy miért került ő bele a történetbe (legalábbis sejtem), viszont szerintem teljesen felesleges volt vele előhozakodni. Előrébb nem vitte a sztorit, viszont legalább kitöltötte a lapokat. 

És hát itt van nekünk Sam, akit néha jól fejbecsaptam volna, hogy térjen már észhez, és nyissa ki a szemeit. Komolyan, néha úgy viselkedett, mint egy éretlen kamasz. Lou erősebb jellemnek tűnt ebben a részben, mint Sam, őt nem is féltettem, mert tudtam, hogy van annyira talpraesett egy akkora városban, mint New York, hogy bármilyen helyzetben feltalálja magát. Samért viszont néha aggódtam. Ő még küzd a gyásszal, és az őt ért traumával, ezért nekem sebezhetőbbnek tűnt, mint Lou. Neki végig szurkoltam, hogy ő is tudjon tovább lépni, és azt az életet élni, amit szeretne.

Amit abszolút nem értettem (félre ne értsetek, semmi kifogásom ellene, csak nem értem, hogy ezt hogy sikerült így beleszőni ebbe a könyvbe) az Treena szerelmi élete. Oké, szuper minden, boldog, mosolyog, ölelkezős, vígasztalós, de kb ennyi. Tény, hogy egy családi dráma miatt nincsenek könnyű helyzetben, és az a legfontosabb, hogy támogassák egymást. Lehet ez volt a mögöttes indok?

Megismerjük Lou munkaadóit, és kollégáit. Mr és Mrs Gopnik tipikus gazdagok. Amolyan a "pénzzel mindent elintézünk" típusok. Az elején még hittem abban, hogy Agnes nem felejtette el, hogy honnan jött, de a végére nagyot csalódtam benne. Hiába mondogatja, hogy Lou a barátnője, de mint tudjuk, egy alkalmazottra soha nem fognak így nézni a munkaadók. Még akkor sem, ha történetesen az egyik legféltettebb titkukat őrzi az a bizonyos személy.

Összességében jó volt ez a történet, viszont az első részt nem tudta túlszárnyalni. Ami abszolút nem tetszett, az a vége. Nem éreztem úgy, hogy ez lenne a teljes lezárása Lou történetének. Viszont ez a könyv is meghatott, és ennél is elmorzsoltam néhány könnycseppet. És ezt is vártam tőle. :)

Ha olvastátok a sorozatot, meséljetek, hogy tetszett? Csak én vagyok ilyen kritikus ezzel a lezárással?

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)