A téma ötlete onnan indult, hogy mivel nagyon szeretek olvasni, mindig felcsillan a szemem, ha egy számomra ismert, kedvelt könyv megfilmesítése kerül szóba. Ilyenkor jön a szokásos izgalom, a találgatás, hogy kiket választanak a főszerepekre, mennyire fognak ragaszkodni a történethez, át tudják-e majd adni a könyv nyújtotta élményt. Aztán persze jön a csalódás, hogy ez többnyire nem sikerül. De most nézzük, vajon mik lehetnek ennek az okai?
Szerintem leginkább talán az, hogy teljesen másokat választanak a főszereplők megformálásához, mint akiket mi el tudnánk képzelni. Gondoljunk csak A szürke ötven árnyalatára, ahol Christian Grey-ként rajtam kívül még nagyon sokan örültek volna Matt Bomernek. Olyannyira, hogy a lelkes rajongók feltöltöttek a YouTube-ra ezzel kapcsolatos videókat, lehetséges filmrészleteket. Elnézve a következő képet, szerintem is tökéletes választás lett volna… :D De sajnos a film készítői másnak szánták a szerepet, az emberek pedig nyilván csalódtak. Legalábbis én biztosan, mert nekem a választott színész végül nem lett túl hiteles Christian Grey szerepében.
Kép forrása: Facebook/Matt Bomer
A másik észrevételem, hogy sok esetben nem jön át az a bizonyos plusz, ami mondjuk egy könyvben megvan. Sajnos ezzel kapcsolatban megint az említett filmet tudnám felhozni példának. Amikor az első részét néztem, csak arra tudtam gondolni, hogy „ez most komoly?”, mert minden igyekezet ellenére nekem hiányzott a szereplők között a kémia. Persze az is lehet, hogy túl magasak voltak az elvárásaim. Őszintén? Már nem tudom. Csak az maradt meg bennem, hogy csalódott voltam. Még valami eszembe jutott a film kapcsán: a főszereplők szinkronhangjait sem találtam túlságosan passzolónak. Az Alkonyat és annak folytatásai nálam szintén a csalódást okozó kategóriába tartoznak, többnyire hasonló okokból.
Anna Todd Miután c. könyvét pedig még nem olvastam, de tervben van. Ebből szintén készült film, amit nem is olyan régen mutattak be. Viszont észrevettem, az utóbbival kapcsolatos kritikák óta nem érzek akkora késztetést, hogy most rögtön rohanjak megvenni a könyvet. Hiába írták, az sokkal jobb.
A havi témánk címében az általában direkt került zárójelbe, ugyanis szerencsére pozitív példák is akadnak. Nekem például nagyon tetszett Joyo Moyes Mielőtt megismertelek c. könyvének a megfilmesítése. Szimpatikusak voltak a szereplők, bár akadtak változtatások a történetben, mégsem voltak zavaróak, és ami a legfontosabb, hogy a film ugyanazt a hatást váltotta ki belőlem, mint a könyv. Sőt, ennek a végén szintén potyogtak a könnyeim. :) Ráadásul a filmzenék is gyönyörűek voltak.
A Harry Potter-filmek szintén jól sikerültek - legalábbis nekem nem volt velük problémám. Főleg, hogy a könyvek sem éppen vékonyka kötetek, nem lehetett egyszerű filmre vinni a „lényeget”. Ugyancsak tetszett A kéz, amely a bölcsőt ringatja c. thriller. Bár ez egy régi, 1992-es film, bátran merem állítani, hogy a könyvet is túlszárnyalta. Ha tehetitek, mindenképpen nézzétek meg! :) A film sikeréhez persze valószínűleg nagyon sokat hozzátett a "főgonoszt" alakító Rebecca De Mornay kiváló színészi játéka.
Kíváncsi lennék a ti véleményetekre is a témával kapcsolatban. Szerintetek miért okoz (csalódást) általában egy könyv megfilmesítése?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése