Whitney G.: Alapos ​kétely

Eredeti címe: Reasonable Doubt
Full Series (2017.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2018.)
Oldalszám: 382
Forrás: kölcsön kapott

Nagyon őszinte leszek ezzel a könyvvel (mondjuk mindig az vagyok, de tán most egy kicsit nyersebb a szokásosnál) kapcsolatban most. Amiért nekikezdtem az olvasásának, az a kíváncsiság volt. Nagyon sok olyan könyvet olvastam el az évek során, melyekre azért voltam kíváncsi, mert láttam, hogy a molyon rettentően olvasottak. Ebből levontam a következtetést, hogy biztos jó is. (Mondjuk erre sok ellenpélda is volt az évek során, de mindegy.) Ez a könyv pedig már 4 hónapja volt benne a TOP10-ben, majdnem 400 értékelés alapján 88%-on, az azért nem olyan rossz.
Maga a fülszöveg azonnal kivágta nálam a biztosítékot, el is könyveltem magamban, hogy íme egy újabb erotikus könyv, amiben a pasinak mérföldes f.rka van, ami egy hadsereggel is végezne. Ennek ellenére úgy gondoltam, kap egy esélyt. Azért 4 hónapig benne lenni több ezer könyv közül a TOP10-ben, jelenthet valamit.

Nos, az első 16 oldal után azt mondtam, hogy én ezt nem olvasom el. Újra egy p.cs főszereplő, aki csak használja a nőket, tuti van valami lelki mizériája, én most erre nem vagyok ráhangolódva.

Aztán történt, hogy a molyon egy figyeltem nagyon jóra értékelt egy olyan könyvet, amit én félbe hagytam hónapokkal ezelőtt. És ez elindított bennem valamit: én félbehagytam, mert nem tetszett, ő mégis jóra értékelte. Lehet, hogy csak időt kellett volna hagynom még neki.

Ahogy így végigfutott bennem ez az egész, gondoltam, hogy adok még az Alapos kételynek pár oldal esélyt. És ez volt a szerencse.

A könyv kettős nézőpontból épül fel. Hol Andrew, hol Aubrey szemén keresztül látjuk a történteket. Andrew szemén keresztül pedig néha visszareppenünk 6 évet a múltban. 

A sztori lényege annyi, hogy 6 évvel ezelőtt valami történt a pasi életében. Sokáig nem tudja meg az olvasó, hogy mi is, majd a vége felé persze minden kiderül. Nem lepődtem meg, az Alapos kétely nem egy krimi. Az elejétől kezdve sejthető, hogy mi a "poén", csak persze a körítésre kellett várni az olvasás közben. Szóval a pasi valamit rejteget a múltjából és nem mellesleg valami lelki mizériája is van (micsoda meglepi, ugye?), mert egyszerűen képtelen a tartós kapcsolatra. Ismerkedik a neten, de egy éjszakánál tovább senkivel se marad.

Aztán itt van Aubrey, akivel nagyon fura kapcsolatban állnak. A neten ismerkedtek meg, kimondottan jogászoknak létrehozott fórumon. A nő jogi tanácsokat kért a pasitól, majd a rendszeres üzenetváltásaik egyre forróbbak lettek, de ennek ellenére sokáig nem találkoztak.

Majd úgy hozza a véletlen, hogy a nő felvételizett a pasi irodájába és a pasi is ott volt a meghallgatásán. Ismétlem, sose találkoztak egymással, egymás igazi nevét se tudták, képeket se cseréltek, így nem tudták, hogy ki is ül a másikkal szemben. Aztán Andrewnak leesett.

És egy valamit tudni kell róla: utálja a hazudozókat.

"Ne jöjjön az íróasztalom közelébe, és ne szóljon hozzám! – tettem hozzá.
– Miért ne?
– Mert megint meg fogom baszni, ha megteszi.
Elpirulva lépett ki az ajtón.
Amint eltűnt, a székemre rogyva megráztam a fejemet.
Kevesebb, mint huszonnégy óra alatt kétszer? Jézusom… "

Igazából nagyon vegyesek az érzéseim a történettel kapcsolatban annak ellenére is, hogy 4 csillagra értékeltem.

Nem kicsit elcsépelt az egész, sok újdonságot nem nyújtott a műfajban. Van a lelkileg sérült pasi főszereplő, aki hajkurássza a nőket, majd megismerkedik a női főszereplővel, akivel persze minden más az ágyban, a nő meg akarja javítani a pasit, a pasi menekül, aztán menekül a nő, közben kiderül, hogy mi a baj a pasival és a végén ott a szép happy end felirat. Nem volt más ezzel a történettel sem.

Nem kedveltem különösebben egyik karaktert sem. Sőt, nekem Andrew nyersessége sokszor túl sok is volt. De Aubrey se fogott meg annyira. Értem én, hogy egy nő küzd egy pasiért, akibe szerelmes, na de azért legyen már méltóság benne egy határt követően. Mondom ezt akkor is, hogy a végén egymásra találtak. Nagyon sokszor megalázta magát a csaj és ez nekem annyira nem jött be.

Ami a lelki mizériát illeti, amint először felbukkant az a bizonyos név és hogy kicsoda is volt az illető (akik olvasták, azok tudják biztos, hogy kire gondolok, akik még nem, azok előtt meg nem szeretném lelőni a dolgot, de a név kezdőbetűje E.), azonnal tudtam, hogy mi történt, mi baja a pasinak. Kismilliószor olvastam már NA storykban ezt a fordulatot. De mégse volt elcsépelt. A fene se érti, hogy miért. 

Ami viszont bejött, az a kettőjük közti heves kapcsolat és a kíváncsiság, hogy hogyan lesz vége, meddig fogja még a szálakat keverni az írónő és mikor kerül minden kibogozásra.

Szóval. Meglepetés nem ért, az agyamat nem dobtam el, ennek ellenére jó volt olvasni és szerintem a műfajában egészen jól összehozott történet.
Voltak benne zavaró elemek (ami eléggé fura nekem, az a csajszi szülei és a velük kapcsolatos fordulat. Hirtelen anyucika jó útra tér, mintha a csaj nem mondta volna el addig 120X, hogy sz.r szülök, de mindegy. Ez nem volt életszagú egyáltalán.), elég sok vulgaritás, állandó p.ncizás és f.rkazás, de mégis nem volt egyáltalán rossz!
A műfaj kedvelői ne hagyják ki!