2018. szeptember 12., szerda

# könyvek # nászút

Tina Seskis: A nászút

    A könyvet egyik barátnőmtől kaptam születésnapomra. Nem porosodott sokáig a polcomon olvasatlanul, hiszen bepakoltam a bőröndömbe és elutazott velem a tengerpartra, ahol nyugodtan elolvashattam.

                                               Fülszöveg   



"Gond van a paradicsomban…
Jemma, amióta csak az eszét tudja, a tökéletes nászutat tervezi. Kéthetes menedék egy ötcsillagos üdülőhelyen a Maldív-szigeteken, luxus villákkal, személyi inassal és teljes visszavonultságban.
Paradicsominak kellene lennie, de rémálommá válik.
A férfi ugyanis, akihez egy héttel ezelőtt feleségül ment, nyomtalanul eltűnt a szigetről, és a tökéletes új élet épp ilyen gyorsan tűnik el Jemma szeme elől.
Ez hogy történhet meg mindazok után, amin együtt keresztülmentek? Létezik valaki a szigeten, akiben a fiatal nő megbízhat? És mindenekelőtt – hová ment a férje?"



  Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Nem tudom eldönteni, hogy annyira rossz, hogy az már jó vagy annyira jó, hogy az  már rossz.
Alapjában véve egy jól összerakott regényről van szó, tele helyszín- és idősíkváltásokkal. Egyszerre látunk bele a jelenbe és a múltba is, majd több szereplő nézőpontját is megismerhetjük. Ez tetszett. Ami még emellett érdekes volt számomra a fejezetek hosszúsága (ez esetben rövidsége) valamint az, hogy váltakoztak a pörgős és kevésbe pörgős fejezetek egymással. Ha volt egy unalmas rész, amiben úgy éreztem, semmi nem történik (és tulajdonképpen nem is történt), ki lehetett bírni mert 2-3 oldalnál nem volt hosszabb. Ezután pedig következett egy olyan fejezet, amivel előre haladtak az események.
    A történet tele van váratlan fordulatokkal. Többször is tátott szájjal bámultam magam elé, hogy "Most mégis mi történik?"

Vigyázat!! Cselekményleírás!!

Tehát a regény elején megismerkedünk Jemmával és barátnőjével, valamint Dan-nel, Jemma új pasijával. A történetük elmesélésénél körvonalazódott bennem, hogy a kedves főszereplő lányunk (Jemma) nem teljesen százas. Leginkább a nagy klasszikusok szeszélyes nőalakjaihoz tudnám hasonlítani. Például az Üvöltő szelek Catherine Earnsaw-jához. Csak az legyen, amit ő akar, s ha valami nem tetszik neki, kitör a hiszti. És még csodálkozik, hogy Dan családja nem viselkedik vele éppen szívélyesen, amikor összejön párja testvérével, Jamie-vel? Aki ráadásul elveszi feleségül. Itt jön képbe a könyv címe: A nászút, ahol egy veszekedés után csak úgy, huss, eltűnik a férj, akivel ráadásul olyan hűvösen viselkedtek egymással, hogy elment az ember kedve, ha csak rájuk nézett. És miért? Mert Jemma rájött, hogy le kellett volna tegye a fenekét, és nem kellett volna Dan-t megcsalnia a saját fivérével. Vagy legalábbis nem kellett volna hozzámennie.

    Ami pedig végleg kiverte nálam a biztosítékot a regény vége, amire mindenki kíváncsi volt: mégis mi lett Jamie-vel? Hová tűnt? Őszintén, egy 18. századi regényben egészen elképzelhető, hogy feldarabolnak valakit és megesznek vagy éppen egy fantasy Trónok harcában, amikor nagy a hideg, a sereg vesztegelni kényszerül és nagy a hideg. NA DE 2017-BEN? Körülbelül 0 indíttatásból? Nem darabolok fel senkit és nem etetem meg a saját feleségével a nászútján csak azért, mert szegény újdonsült feleség olyan szomorú és valamilyen megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek iránt!! Hacsak nem vagyok olyan labilis, mint maga Jemma. Amiről ugye egyetlen szó sem esett. Szegény Chati (a kis szakács, aki megtörte a monotonitást Jemma várakozással teli napjaiban azzal, hogy finomra sütve titokban felszolgálta neki a friss férjet -oké, rossz vicc ez a friss férj, ha értitek mire gondolok) teljesen normális emberként volt feltüntetve, holmi kis mellékszereplő. Olyan ez a befejezés, mintha az író kitalált volna egy jól felépített sztorit, egy eltűnt férjről, csak épp azt nem tudta, hogy mi legyen a vége. Ezért leült megírni a könyvet, a nagy bejelentés előtt még húzta kicsit az időt (Jemma hazament, otthon unalomban teltek a napjai), s amikor már nem húzhatta tovább, mert meglett az áhított oldalszám az első ötletét papírra vetette. Nem túl meggyőzően ráadásul.

Cselekményleírás vége!

 Összességében egy teljesen olvasható könyvről van szó és ajánlom mindenkinek, aki szereti a pszichológiai thrillereket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates