2016. december 29., csütörtök

# könyvek # történelem

Sarah Cohen-Scali: Max

Egy ideje a Kívánságlistámon volt már ez a könyv, így nagyot dobbant pici szívem, amikor megláttam a könyvtár egyik polcán árválkodni. Hazavittem és azonnal neki is estem.

A Lebensborn programról Will Berthold: Gyerekgyár c. regényében már olvastam. Akkor is sokkolt a tudat, hogy több ezer gyermeket hoztak létre, több ezer gyermek kényszerült arra, hogy úgy nőjön fel, hogy fogalmuk se volt arról, hogy kik voltak a szüleik.
A Max ebbe a programba nyújt nagyobb és szélesebb betekintést. Döbbenetes és sokkoló volt még akkor is, ha a szerző stílusa könnyed és egy magzat/kisgyermek/gyermek szemén keresztül látjuk a történteket.


Eredeti címe: Max (2012.)
Kiadta: Kolibri (2014.)
Oldalszám: 475
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 
Max édesanyja részt vesz a kiválasztásban, mely során megállapítják, hogy tökéletesen árja. Ezt követően egy SS tiszttel "fektetik össze" és ebből az együttlétből megfogan Max.
Max természetesen tökéletes, már a méhben is hű Hitlerhez és ezt onnan tudjuk, hogy olvashatjuk a gondolatait. Aztán a kisfiú megszületik egy speciális otthonban, ahol a programban részt vevő többi édesanya is szül, majd a gyerekek ott elhelyezésre kerülnek. Egy ideig az anyukák a gyermekeik mellett maradhatnak, mert szoptatniuk kell őket, de aztán a fogadalmukra kötelezik őket, hogy le kell mondaniuk a gyermekeikről még akkor is, ha időközben meggondolták magukat. Max édesanyja is ragaszkodik a kisfiúhoz, de durván elválasztják őket és a fiú többet nem hall róla. Kezdetben hiányzik a kisfiúnak az anyukája ölelése, csókjai, illata, de aztán úgy dönt, hogy neki keménynek kell lennie és még a fogalmat is kitörli a szókincséből, hogy "mama".
Max, mint ahogy említettem, tökéletes, ráadásul ő az első kisgyerek aki a program révén született és maga Hitler keresztelte meg.
Ahogy fejlődik, elkezdődik a tökéletes árja kiskatona kiképzése. "Bevetésekre, küldetésekre" küldik, de ahogy a fiú nő, úgy kezd küzdeni önmagával, az ideológiával. Ráadásul megismerkedik egy nála idősebb fiúval, aki külsőleg tökéletes árja, de Lukas elárulja neki, hogy zsidó.
Mit fog erre lépni Max? Hallgat az eszére és beárulja a társát vagy a szívére hallgat és megőrzi a titkát?
Mindeközben a háború egyre dúl, majd a vége felé közeledik és eljön Max és Lukas történetének a vége is.

Fura ilyet leírni, de megvolt a maga bája a történetnek. Vagy csak olvasói szinten is hatott rám Max angyalisága. Érdekes volt egy kisgyermek szemén keresztül olvasni a történteket még akkor is, ha Max koraérett és normál esetben egy vele egyidős gyerek még csak hasonló fogalmakat se ismerne, mint ő.
Ugyanakkor döbbenetes, fájdalmas és sokkoló volt a történet olvasása során, hogy Max nem érti, nem tudja felfogni, hogy a program révén mi mindent veszített. Vérzett a szívem a több ezer gyermekért, akiket "legyártottak", hogy aztán keménnyé neveljék őket. Egyszerűen nem értem hogy fordulhatott meg ilyen bárki fejében, hogy tehettek ilyet gyerekekkel. Nem birom felfogni.

"Akkor nem értettem, miért sírt Lukas, miután meghallgatta a történetemet. Azért sem értettem, mit jelent a „tanúskodni” szó.
Most már értem. Ez természetes. Megnőttem. Már kilenc és fél éves vagyok.
És azt hiszem, ha gyerekről van szó, a háborús évek duplán számítanak."

Néhol dühített Max elvakultsága, durvasága és nem tudtam a mentségére hozni, hogy gyerek. Szerettem volna megrázni, hogy térjen már észhez, de aztán bevillant, hogy mit is várok tőle? Hisz mégis csak egy kisfiú, akit születése óta az árja ideológiával hülyítenek, még jó, hogy maximálisan hisz benne, mert számára ez a normális.

Lukas karakterének a beleszövése a történetbe nagyon jó döntés volt az írónőtől. Érdekes volt olvasni a kettőjük közt kialakuló barátságot, ami persze elkezdi Maxban elindítani a "gondolkodás" folyamatát. És hát Lukas történetének a vége. ... Bárcsak ne így történt volna. ... De ugyanez igaz Maxra is, akinek az édesanyja egy rövid ideig újra feltűnik a történet végén. Bárcsak ne így szőtte volna a szálakat a szerző! Bárcsak szebb sorsot szánt volna Maxnak!

Maximálisan tudom a könyvet a figyelmetekbe ajánlani, sőt úgy érzem, hogy mindenkinek olvasnia kellene és elgondolkodni rajta. Tán ajánlott olvasmánnyá tenném a középiskolákban, amikor a II. vgh-t és az előzményeit tanulják a diákok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates