2016. november 8., kedd

Verses Kedd 58

A sütőtök

Gödröt ások, fészket vetek, 
közepébe magot teszek, 
vizet hordok, meglocsolom, 
óvatosan betakarom. 
Múlik a nap, éjre éj, 
a magocskám vígan él. 
Reped a föld, bújik a zöld, 
ágacskája elbűvöl. 
Ápolgatom, nevelgetem, 
virágzását remélhetem. 
Itt is virág, ott is virág, 
égszínkék az egész világ. 
Virág helyén zöld kis labdacs, 
körbefogja kunkori kacs. 
Nyár végéig növöget, 
bevárja az őszi felleget. 
Csípi dér, fújja szél 
kedélyesen éldegél, 
áztatja a hulló köd, 
megérett az arany rög. 
Óvatosan ölbe veszem, 
a konyhába becipelem. 
Nézem, nézem ezt a tököt, 
mely hozott nékem sok örömöt, 
kora nyártól késő őszig 
szemlélhettem, hogy fejlődik. 
Érzem gyomrom morgását, 
íze édes mámorát, 
s nincs mit tenni, 
gyomrom korog, 
az óriásnak csak suttogok: 
Ne haragudj drága tök, 
de vacsorára belőled sütök.


0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése