2016. június 17., péntek

# Niki # YA

Soman Chainani: Jók és Rosszak iskolája

Forrás
Én még ilyen különleges, varázslatos, megkapó, szeretnivaló könyvet sose olvastam még. Pedig koránt sem indult jól a kapcsolatunk. ...

Sophie és Agatha jó barátnők. Különös barátság az övék és nagyon fájdalmas így felnőtt szemmel.
Sophie a gyönyörű, a kedvenc, a tökéletes, a kedves. De igazából minden tette mögött érdek áll. Nem őszinte fiatal lány.
Agatha pedig az ellenkezője. Csúnyácska, az emberek elfordulnak tőle, így inkább magányosan él az édesanyjával, magába forduló, mogorva, barátságtalan. De a felszín alatt őszinte és nagyon mély érzésű.
Két ennyire eltérő személy ritkán szokott barátságot kötni, de náluk mégis így alakult. Pontosítva Sophie érdekből barátkozik Agathaval, de Agatha őszintén a barátjának tartja a másikat.
A fentiek alapján lehetne ez akár egy rövid kis bevezetője a szokványos YA regényeknek, csakhogy itt jön a különlegesség. A Jók és Rosszak iskolája mese. Olyan mese, melyben minden évben kiválasztásra kerül egy "jó" és egy "rossz", akik a híres Jók és Rosszak iskolájába kerülnek. Ott pedig nem más válik majd belőlük, mint mesehős. Igen, itt tanult a későbbi Hófehérke, Csipkerózsika és a társaik is.
Eredeti címe: The School for Good and Evil (2013.)
Kiadta: Twister Media (2015.)
Oldalszám: 584
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Sophie természetesen hercegnő szeretne lenni, hisz Jónak tartja magát. Azért cselekszik érdekből, hogy bekerüljön ebbe az iskolába, ahol megtalálja a hercegét és egy mese fog köréjük szövődni.
Agathanak nincsenek ilyen jellegű vágyai, mert bár a barátnője szemében ő a rosszat testesíti meg, Agatha egyáltalán nem rossz.
És akkor következzen a fordulat. A két kiválasztott a két barátnő lesz. Igen ám, de Sophie legnagyobb döbbenetére, ő nem a Jók iskolájába kerül, Agatha pedig nem a Rosszba, hanem pont fordítva. Vagyis a magát jónak tartó hercegnő a rosszak közé kerül, a "boszorkány" pedig a jók, a hercegnők közé. Micsoda kavarodás, ugye? ;o)
Maga az iskola kicsit Harry Potteres. Bentlakásos, varázsolni tanulnak, titkok vannak, gonosz évfolyamtársak, stb., és persze hercegek. Igen ám, de Sophie hogyan találhatna magának herceget, ha a rossz oldalán áll? Melyik magára valamennyit is adó herceg választana egy boszorkányt? Milyen mese lenne az olyan, melyben a Herceg Hófehérke helyett a bibircsókos Boszorkányba szeretne bele? Összedőlne a Világ!
Sophie azon küzd, hogy átkerüljön a Jók közé, Agatha meg azon, hogy megmentse a barátnőjét. Közben észrevétlenül a meséjük elkezdődik. Egy olyan mese, melyben a jó és a rossz barátok. A kérdés csak az mindvégig, hogy ki a jó és ki a rossz?

"– És tudod, miért nem lehet egy hercegnő egy boszorkány barátnője, Agatha? – kérdezte, miközben lassan feléje fordult. – Azért, mert a boszorkányoknak nincs saját meséjük. A boszorkány akkor boldog, ha tönkretehet egy mesét."

Shoman Chainani csodálatos világot hozott össze. Elképesztő, ahogy a mesék szinte valóságot öltenek. Ezt az élményt nem lehet így sorokon keresztül visszaadni, egyszerűen fantasztikus volt. És annyira bájosan humoros!

"– A Meseíróversenyre olyan mesét írtál, amiben Hófehérkét felzabálták a keselyűk, és Hamupipőke belefojtotta magát egy kád vízbe."

De mint ahogy említettem, nem voltam mindig ennyire oda a történetért. Ugyanis viszonylag lassan csúszott az első 100 oldal. Vontatott, unalmas volt számomra, de aztán minden felpörgött és egyszerűen letehetetlenné vált. Sőt, a végére fájdalmat éreztem, hogy ennyi volt és a folytatás olvasására még várni kell. Annyira szerettem volna olvasni! Annyira szerettem volna tudni, hogyan folytatódik a Hercegnő és a Boszorkány élete!

És mivel lett felpörgetve a történet? Először is itt van a Mesetlon. Itt egyfajta Éhezők Viadala beütést éreztem, de ne véresen képzeljétek el. Egyszerűen csak megküzdenek egymással a Jók és a Rosszak. Itt válik el, hogy kik a legjobbak és tudni lehet, hogy a jól végző tanulókból híres meseszereplők lesznek majd, a rossz tanulókból viszont mellékszereplők. Akár növények vagy állatok képében leélve az életüket.
Aztán ott van a Bál, amikor a Hercegeknek, Hercegnőket kell választaniuk. De mi van akkor, ha a csúnyák, a Rosszak is Bált szeretnének? Széppé válni, szeretni? Ekkora felfordulást!

Imádtam Agathat. És ne felejtsétek el: a mesékben a Boszorkánynak vagy a Hercegnőnek szurkolunk?
Sajnáltam és taszított Sophie. Egyszerűen nem veszi észre, nem tudatosodik benne, hogy az igazi jóság teljesen más, mint ami benne van.
És a Herceg? Természetesen ő is eljön a mesében. Kicsit összezavarodva, de eljön. És választ a történet végén.

A Jók és Rosszak iskolája remek tanmese is lehet a XXI. században. Ebben a Világban, amikor minden a külsőségre épül, a szerző megmutatta, hogy mi az igazi jóság és mit jelent a barátság.

Csak ajánlani tudom a sorozat első részét elolvasásra! Szerezzétek be, olvassátok el és legyetek újra álmodozó, rácsodálkozó gyermekek belépve a Jók és Rosszak iskolája kapuján. :o) Nem fogtok csalódni az ott történtekben. ;o)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates