Verses Kedd 34.

Kép forrása

Kányádi Sándor: Májusi szellő  

Almavirággal 
futkos a szellő, 
akár egy kócos 
semmirekellő. 

Kócosnak kócos, 
de nem mihaszna, 
okot nem ád ő 
soha panaszra. 

Füttyöget olykor, 
mintha ő volna 
a kertek kedves 
sárgarigója. 

Meghintáztatja 
ágon a fészket, 
leszáll a földre: 
fűhegyen lépked. 

Illeg és billeg, 
s ha dolga nincsen, 
elüldögél egy 
kék nefelejcsen.