2016. április 28., csütörtök

Barbara Taylor Bradford: Cavendon Hall


Cavendon Hall gyönyörű, ősi kastély Yorkshire-ben. Tulajdonosai, az Inghamek komolyan veszik kötelességeiket: gondoskodnak a környékről s lakóiról. Ebben segítenek nekik a Swannok, akik hűségesen szolgálják őket. És mivel olyan szoros kapcsolatban élnek évszázadok óta, érthető, hogy végzetes vonzerőt gyakorolnak egymásra.
Daphne első báljára készül a kastély minden lakója, de a szépséges fiatal Ingham lányt brutális támadás éri. Úgy tetszik, tönkrement az élete, a gyakorlatias Swannok azonban segítségére sietnek, és egy távoli rokon felbukkanása megmenti a lány és a család jó hírét.
Majd elkezdődik az első világháború…Swannok is, Inghamek is vérüket ontják, életüket adják a hazáért. És akik hazatérnek, már sohasem lesznek ugyanazok, mint akik első fellángolásukban bevonultak. A világ megváltozott. Csak egyvalami örök: egy Ingham és egy Swann szerelme…


"Mi ez a szörnyű szenvedély, mely az Inghamek és a Swannok között tombol? A vérükben van?"


Először Moly-on jött szembe velem egy ajánló gyanánt a Cavendon Hall, majd ahogy a tartalmát elolvastam el is döntöttem, hogy előbb, vagy utóbb, de sort fogok keríteni erre a regényre, hiszen minden olyan benne van, amit én egy regényben szeretek, tehát romantika, háború, egy csipet izgalommal és történelemmel. 
Ezeken kívül nagyon megragadott, hogy a könyv a 19. század végét, a 20. század elejét öleli fel egy nemesi család, az Inghamek és hű segítőik a Swannok életén keresztül. Kedvelem ezt a korszakot, igazán izgalmas időszaka volt a történelemnek, amikor a hagyományok közé kezd bekúszni a fejlődés, de még foggal körömmel ragaszkodnak az emberek a megszokáshoz és a rangokhoz. 


Egy fantasztikus regényt olvashattam Barbara Taylor Bradford-tól, ahol a szereplők szinte kiléptek a lapokról annyira elevenek voltak. Annak ellenére, hogy nagyon sok szereplője (hirtelenjében 41! szereplőt számoltam össze) volt a történetnek, - hiszen kiterjedt családról és közösségről beszélhetünk-, mégis meg tudtak érinteni az egyes szereplők, szinte mindegyikben volt valami olyan vonás, ami érdekessé tette őket számomra. 


Azt pedig nagy pozitívumnak tartom, hogy 456 oldalon keresztül fenn tudta tartani a cselekmény a figyelmemet, ami köszönhető volta annak is, hogy viszonylag nagy léptékkel haladtunk előre, néha több évet is átölelt egy-egy rövidebb rész és én ezt sem értékelném negatívumként, hiszen ettől volt érezhető a fejlődés és a remek cselekmény vezetés, nem ragadtunk le, hanem végig pörgősnek éreztem az elbeszélést. Az írónő több szereplőt is a középpontba állított, bár én meg voltam győződve, hogy Cecily Swann lesz az, aki vinni fogja előre a történetet, de számomra Daphne Ingham sokkal szimpatikusabb és érdekesebb karakter volt, mind a jellemvonásai, mind pedig az életútja szempontjából.



A történet egyáltalán nem megy át giccses, vagy éppen csöpögős love story-ba, pont annyi romantika van benne, amit mi olvasók még jó szívvel fogadunk be és érdekes, hogy az izgalom is többször fokozódik, adagonként kapjuk, pont akkor, amikor az előző adag elfogyna, így hatva az érzelmekre; legalábbis nálam ez így történt. 
A háború szintén megjelenik, de számomra ez most nem volt annyira átérezhető, vagy éppen magával ragadó. Egyedül itt éreztem, hogy egy picit összecsapott ez a vonal és lassabban haladunk előre, mint előzőleg, kicsi megtorpanást is érzékeltem, pont emiatt nem is váltott ki akkora érzelmeket ezek a részek, mint általában egy háború szenvedésekkel teli időszaka ki kellene, hogy váltson, hiszen emberek halnak meg, egy világ rohan a pusztulás felé, de ez most itt nem jött át. 


Olvastam, hogy a regényt sokan a Downton Abbey-vel hozzák összefüggésbe, de erről nem tudok érdemben nyilatkozni, hiszen a sorozatból ahhoz nagyon keveset láttam, hogy megállapítsam van-e valójában párhuzam, vagy csak beleképzelik. Mivel jobban szeretek olvasni, mint sorozatokat nézni, ezért én személy szerint a könyv mellett teszem le a voksomat és nem bántam meg, hogy belefeledkeztem az Inghamek és Swannok kicsit furcsa, de szerethető karaktereibe, valamint a gyönyörű Cavendon Hall rejtelmeibe.

"A hűség kötelez"





Egy valamit hiányoltam, az pedig a gyönyörű helyszín, azaz Yorkshire leírása, bár tudom, hogy a legtöbb rész Cavendon Hall-ban játszódott, de azért kimozdíthatták volna a szereplőket egy röpke időre, amíg a gyönyörű táj is megelevenedhetett volna előttünk. 

Összegezve


Sokkal több, mint egy romantikus regény, ez egy családregény, a könnyedebb fajtából, ami magába szippant és nem ereszt, egészen az utolsó oldalig, sőt még azon is túl. Mindezt remekül alátámasztja, hogy már rögtön a regény elején a szerző jegyzetéből kiderül, hogy Cavendonnal és lakóival bizony még nem végeztünk, hiszen a Cavendoni asszonyok már nálunk is megjelentek, én pedig ezáltal alig várom, hogy ismét belefeledkezzek a történet folytatásába és megtudjam, hogy alakul Cecily, Daphne, DeLacy, Charlotte, Dulcie, Miles, Charles sorsa, csak a legkedvesebb karaktereimet kiemelve. 


Az pedig csak a hab volt a tortán, hogy a magyar borító gyönyörűségesen szép lett, mind a színek, mind pedig a grafika tökéletesen tükrözi a tartalmat. Sőt, hogy még rá is tegyek egy lapáttal, úgy érzem, hogy most a fordítás is jól visszaadta a hangulatot, a stílus pedig kellemes olvasási élményt nyújtott. 




Extra


Külföldi borítók:



0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése