2015. december 20., vasárnap

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Sorozat: Ambrózy báró esetei
Oldalszám: 336

Ambrózy báró esetei #1


Hol is kezdjem, hol is kezdjem, annyi mindent szeretnék megfogalmazni a könyvvel kapcsolatban, de nem tudom mi legyen az eleje és mi a vége, ráadásul félek, hogy valamit kihagyok majd nagy lelkesedésemben. :o)

31 éves vagyok és faltam ezt a könyvet. Vonattal, metróval, busszal, villamossal közlekedtem ("hála" a Nyugati pályaudvar lezárásának) az olvasása során a munkahelyem és a lakóhelyem között. Nos, olvastam minden egyes pillanatban utazásaim közben, akár még állva is a metrón. Mindig vártam, hogy elővehessem a táskámból és belecsöppenhessek a XIX. század legvégébe, vagy épp a XX. század legelejébe. 

Mili egy igazi tűzről pattant fiatal lány, aki az eltűnt nővérének nyomába ered, de közben bajba keveredik. Nagyon szimpatikus szereplő és neki köszönhetően kellemes humorral szőtte be a történetet az író.

"– Látom a kisasszony Jókait olvas. Mondja, nem túl nehéz ez magácskának?
(…)
– Nehéz volna? – bámultam rá elkerekedő szemmel, majd fél kézzel néhányszor megemeltem az ölemben heverő kötetet. – Nem, uram, én egész könnyen elbírok vele.
    A fiatalember bambán bámul vissza rám. Először láthatóan fel sem fogta, hogy épp ki lett gúnyolva. Ám mikor az ablaknál ülő idős hölgy (összesen csak mi hárman voltunk a kupéban) halkan felnevetett, végre leesett neki a papírkoronás.
– Oh, nem a súlyára gondoltam – mondta a fiatalember, s arcát haragos pír öntötte el."

A másik főszereplőnk maga a fiatal Ambrózy báró, aki szívesen végez nyomozásokat ráérő idejében. A két szereplőnk szála egy véletlen balesetből kifolyólag összetalálkozik és onnantól kezdve el se engedik egymást. Gondolom most mindenki számít egy kis romantikára, nos, bevallom őszintén bízom abban, hogy a folytatásban lesz rá esély, mert egyenlőre ott tartunk, hogy a főszereplők fújnak egymásra, mint ahogy a macska a kutyára szokott. :oP

Nagyon szerettem, hogy visszarepülhettem a múltbéli Budapestre, ismerős helyek, utcák jelentek meg a történetben. Imádtam, hogy valós szereplők jelentek meg a könyv oldalain még akkor is, ha amúgy fikció volt a hozzájuk kitalált cselekmény, de akkor is, valahogy kézzelfoghatóvá vált az egész ennek köszönhetően.
DE (!) a legnagyobb imádatom tárgya a Donnert cirkusz beleszövése volt a történetbe.
Pár hónappal ezelőtt volt szerencsém részt venni ennek a vándorcirkusznak az egyik előadásán. Maga az előadás nem volt olyan hű de nagy szám, de amikor a cirkuszcsalád felbukkant a történetben, valahogy átértékelődött bennem a leszármazottak műsora és ismerősként köszöntek vissza nekem az ősök a lapokról.
Nagyon szerettem olvasni a történetet. Maga a krimi szál egyszerű, fiatalos, nem túl bonyolult, egy leheletnyi romantikus fílinget is érzek, de számomra nem is ezek adták a történet varázsát, hanem a múlt felelevenítése. Böszörményi Gyula fantasztikusan elém tárta, lefestette ezt a kort. Imádtam.

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése