Elevenedett már meg a legnagyobb rémálmotok könyvben?
Nos, nekem igen. Ebben a kötetben. És mindez egy igaz történet ráadásul.
Nem vagyok félős, rettegő alkat. De félek minden kórházi nyavalyától, betegségtől, az ismeretlen baciktól, a kiszolgáltatottságtól.
Angéle szépen kidolgozott, érzelmes és látványos beszámolója egyesíti egy kötetben.
Nekem július 14.-e egy szokványos dátum. Angéle életében egy hatalmas tanulság, az élni akarás netovábbja és a küzdelem kezdete.
Egy sima migrénes fejfájással kerül kórházba, amiből súlyos baj lesz. Kómába kerül. Azt hiszik, hogy már csak a gépek tartják életben. Pedig ő él, érez és hall mindent. De nem tud sehogy sem reagálni, jelezni. Szörnyű még csak rágondolni is, hogy én mit tennék a helyében. Lennék ilyen kitartó? Tudnék ennyi fájdalom, szenvedés, megalázó procedúra után küzdeni? Sőt. Boldognak és pozitívnak lenni?
Számomra remek iskolapéldája a pozitív gondolatok gyógyító erejének, a küzdeni vágyásnak e nő!
Tisztelem és becsülöm.
És akármilyen lehangoló téma, ő akkor is úgy írja le a dolgokat, hogy legszívesebben magamhoz ölelném. Tudok belőle meríteni erőt.
Eszembe juttatja, hogy nyavalygok egy fogfájás miatt vagy egy apró kis vágás miatt. Pedig ő miket ki nem állt szó nélkül.
Leírja az apróbb bajait a nagyobbakig, így azért nem teljesen sétagalopp a könyv.
Az érzései tömkelege olvasható.
Az ide-oda kapkodás a témákat illetően, a segélykérő monológok nem mindig tetszettek. De le tudnám-e így írni az érzéseimet? Én biztosan nem!
Szóval nekem sokat adott ez a könyv.
Imádtam, hogy leírja a jó és rossz tapasztalatait is. Hogy nem vádaskodik, de megemlíti a rossz dolgokat.Viszont megköszöni a jókat is!
Nem az irodalmi része, hanem a lelki.
A leírás módjával sincs bajom, bár néhol sok a tőmondat. Máshol pedig a szép gondolatok ellensúlyozzák ezt.
Ezek után pedig azt kívánom mindenkinek, hogy soha sem kelljen még hasonlót sem átélnie!
Angéle pedig sokaknak átadja ezt az élet szeretett, ezt a sok pozitív energiát!
A borító meg kifejező és tökéletes. nem csicsás és hatásvadász.
A könyvet köszönöm a Kiskapu kiadónak!
Fülszöveg:
Július 14-e előestéjén Angèle Lieby nem szűnő migrénes fejfájással egy strasbourgi kórház sürgősségi osztályára kerül. Állapota nem javul, ezért mesterséges kómában tartják.
Eltelik néhány nap, de az orvosoknak nem sikerül felébreszteniük: minden igyekezetük ellenére Angèle semmilyen életjelet nem mutat. „Le kell kalpcsolni a gépekről.” – közlik a férjével.
A házassági évfordulójuk napján azonban a lányuk felfedez egy könnycseppet anyja szeme sarkában. Angèle nemcsak él, de teljesen tudatánál van. Az első perctől fogva.
Ezt a misztikus tapasztalatot meséli el ebben a könyvben, a saját testébe bezárt asszony tapasztalatát, aki mindent hallott, mindent érzett, de nem volt képes reagálni semmire.
Megrendítő próbatétel életről, szerelemről, bátorságról.
Kiskapu kiadó
196 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése