2015. április 14., kedd

Michael Robotham - Fojtott suttogás


Marnie Logan férje, Daniel eltűnt. Minden nyom nélkül, egyik napról a másikra. Még egy cetlit sem hagyott maga után, csak az adósságot, amelyet szerencsejáték-szenvedélye miatt halmozott fel. Felesége nehéz helyzetbe kerül: neki kell törlesztenie az óriási tartozást. Meg kell találnia a férjét, vagy legalább be kell bizonyítania, hogy meghalt, akkor megkaphatja Daniel életbiztosítását. Elhatározza, hogy nyomozásba kezd, és kideríti, mi történhetett a férfival. A keresés közben egy vörös albumra bukkan, amely az ő életét mutatja be. Daniel szerelme jeléül készítette a felesége születésnapjára: felkereste Marnie apját, barátait, és videóra vette a visszaemlékezéseiket, gyerekkori fotókat gyűjtött. Az élete, amely az albumból rajzolódik ki, azonban koránt sem tűnik olyan tökéletesnek, mint hitte. Vajon elég erős, hogy szembenézzen a démonaival? A nyomozása a férje után felforgatja az egész életét, és nem is sejti, hogy a háttérben meghúzódó titok az életébe kerülhet.


General Press Világsikerek sorozatának több tagja is évek óta figyel engem apukám polcáról, de eddig annyira nem keltették fel az érdeklődésemet. Most viszont úgy döntöttem, hogy próbát teszek a sorozattal, és milyen jól tettem! Volt ebben a könyvben minden: izgalom, vér, erőszak, emberi sorsok, könnyek, egy szóval minden, ami egy iszonyat jó krimihez kell.

Marnie már az első pillanatban szimpatikus lett nekem, és mikor megismertem a sorsát, nagyon megsajnáltam. Mégis valahogy örömmel olvastam a mindennapjairól, mert az ilyesfajta dolgok kíváncsivá teszik az embert. A kezdetektől jelenlévő zaklató-monológ igazi hidegrázós hangulatot kölcsönzött a könyvnek, szinte úgy éreztem, hogy hátra kell néznem, nem figyel-e, nem követ-e valaki engem is.

Le a kalappal Robotham előtt, mert a legtöbb krimiben már az első néhány oldal után sejtem, hogy ki a gyilkos: na itt nem! Rájöttem az alapvető kapcsolatokra a szereplők között, de arra, hogy a végén ki lesz az a bizonyos elvetemült személy, aki gyilkolja az embereket, álmomban sem gondoltam volna. Végigizgultam az egészet, szinte le sem tettem, mert egyszerűen annyira izgalmas volt, hogy az hihetetlen.

A regény állásfoglalást vár el az olvasótól: el kell döntenünk, hiszünk-e Marnie-nak, vagy gyanakszunk, mint a történet rendőrei. Én az előbbi mellett voksoltam, ez is dobott az izgalomfaktoron. A végkifejletet nem tudtam volna előre megjósolni, nagyon nagyon durva volt, szóval mindenképp olvassátok el!! :)

Szereplők

Marnie Logan


Penny

Zoe


Elijah

Joe O'Loughlin

Patrick Hennessy


Kedvenc idézetek


"Az igazi apa azonban az, aki a karjában tart, amikor rémálmok gyötörnek, és aki puszit ad a térdedre, ha felhorzsolódik. A nyakába vesz, ha elfáradtál, kihúzza a tüskét, és játékból rengeteg csésze teát iszik a babazsúron a babákkal és plüssmacikkal. Egy igazi apa esti mesét olvas, elvisz úszni, balettra és színjátszó körbe. Ébren virraszt az első randi ideje alatt. Letörli a könnyeket, amikor a lányát szerelmi bánat gyötri. Az oltárhoz kísér az esküvődön, és könnyes a szeme, amikor először tartja a karjában az unokáját. Egy igazi apa feltétel nélkül szeret, és nem azért, mert a lánya szeme színe ugyanolyan, mint az övé, vagy azért, mert ugyanaz a DNS-ük. Azért szeret, mert ő az, aki mindig melletted van."


"– És aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak? 
– Vagy addig próbálkoznak, míg belehalnak."


"Miért hiszik a nők, hogy akkor szépek, ha felcicomázzák magukat, amikor a valóságban éppen olyan gyönyörűek egy fekete leggingsben meg egy régi pólóban az edzőteremből hazafelé is."


"Úgy érzem, mintha átrohantam volna az életen, megpróbáltam spórolni az idővel, most meg hirtelen túl sok lett belőle. Vissza akarom adni ezt a rengeteg időt, mindent újra akarok kezdeni, csak sokkal lassabban. Jusson ez egyszer az eszébe, fiam. Az idő körben forog, nem adódik össze. És amikor vége, az ember visszajut oda, ahol kezdte, és azt kívánja, bárcsak ne rohant volna annyira."


"– Nehéz beleszeretni valakibe? 
– Ez egy nagyon nagy kérdés egy hétévesnek. 
– Hét és fél vagyok. 
– Miért akarod tudni? 
– Csak úgy. 
– Nos, ez attól függ. Nekem nagyon könnyű volt beleszeretnem a mamádba, de nagyon nehéz lett volna valaki másba. 
– Nehezebb, mint megtanulni olvasni? 
– Van, akinek igen. 
– Sokáig tart? 
– Néha igen. 
– Nem hiszem, hogy valaha is szerelmes lennék bárkibe. 
– Biztos vagyok benne, hogy az leszel."


"– Egy burgert kérek. 
– Milyet? 
– Egy szimpla burgert 
– Cajun vagy karibi módra, sajttal vagy sajt nélkül, dupla sajttal vagy baconnel, dupla baconnel, csiliset, jalapeñósat vagy tojásosat? 
– Hozzon egyszerűen csak egy teljesen hétköznapi sajtburgert. 
– Ementálival, cheddarral, mozzarellával vagy borsos sajttal? 
– Cheddarral. 
– Véresen, közepesen vagy átsütve? 
– Közepesen. 
– Csilis sajtos krumplit, tacós krumplit vagy sima sült krumplit adhatok hozzá? 
– Simát. 
– Mit hozhatok inni? 
– Most már ne kérdezzen többet."


"– Mit műveltél a hajaddal? 
– Semmit. 
– Arra a kék csíkra gondolok. 
– És? 
– Szörnyű. 
– Köszi, mami, te is szarul nézel ki. 
– Már megint kezdjük? – sóhajtotta Marnie. 
A lánya feltartotta a kezét, fegyverszünet. 
– Jó reggelt, édes egyetlen lányom, életem szerelme, úgy festesz, mintha vécéfrissítőt öntöttél volna a fejedre, de a fejed és a hajad a tiéd, és jogod van hozzá, hogy úgy tedd tönkre, ahogy csak akarod."


"Tizennégy éves korában Marnie Logan arról álmodott, hogy feleségül veszi Johnny Depp vagy Jason Priestly, és boldogan él majd egy házban, amelynek pontosan olyan a lépcsőháza, mint az Elfújta a szélben, a hatalmas hűtőszekrény pedig mindig tömve lesz Mars szelettel. Huszonöt évesen olyan házat akart, amelyet csak kevés jelzálog terhel, és nagy a kertje. Most megelégedne egy földszinti lakással is, ahol rendben vannak a vezetékek és nem szaladgálnak egerek."

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése