A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
Köszöntünk az apokalipszisben!
Eleinte kicsit féltem ettől a sorozattól, mert így a képernyőn keresztül a könyvek borítója nem győzött meg - nem tudtam, mit várjak a történettől, hiába olvastam el a fülszöveget. Viszont nagyon örülök neki, hogy tettem egy próbát a trilógiával, mert megint csak kedvencet avattam.
A történet egy egyedülálló disztópikus világban játszódik - hőseink a föld alatt élnek, teljesen kifordított társadalmi rendszerben - a szülők nem nevelhetik fel gyermekeiket, a gyermeknemzés csak egy feladat a sok közül. A gyerekek (vagyis vakarcsok) csak tinédzserkorukban kapnak nevet és rangot, a nevüket random tárgyakról kapják. Ezért eleinte nehezemre esett megkülönböztetni a szereplőket, kitalálni, hogy ki fiú, és ki lány például. De ezen átlendültem.
Pikk az egyik "legtökösebb" női főszereplő, akiről olvastam eddig - vadásznő, feladata a kolónia megvédése bármi áron. Nagyon bátor és karakán, nem engedi, hogy értelmetlen szabályokra hivatkozva elnyomják, vagy bántsák azt, akit szeret.
A történet elejétől fogva nagyon támogatom a Pikk-Fakó párost, mind a vadászatban, mind a szerelem terén - szerintem tökéletes kiegészítik egymást és ez nagyon jó. A két főhős észveszejtő kalandokon megy keresztül, amiket a spoilerek elkerülése végett nem részleteznék. Később bekapcsolódik a történetbe Kósza és Tegan is, akik szintén nagyon közel állnak a szívemhez. Megható az az összetartás, ami pár óra ismertség után kialakult a négyesben, kiállnak egymásért bármi áron.
A könyv nem ér nagy függővéggel véget, de mégis bennem volt az izgulandusz, hogy mi fog történni a következő részben, úgyhogy már a falat kapartam, mire ideért. Szerintem ez is megmutatja, hogy milyen remek könyvről is van szó.
Szereplők
Pikk
Fakó
Tegan
Kedvenc idézetek
"– Nagyon jó, galambom! Szeretek dulakodni veled.
(…)
– Galambom?
– Az egy madár.
Térdemet a mellkasomhoz húztam, ahogy helyet foglalt mellettem.
– És miért mondod ezt rám?
Kósza hátradőlt, és megpihent a karján. A szobában hűvös volt, lehelete gomolygott az arca előtt.
– Még a városban láttam őket, az omladozó épületeken vertek fészket. Szürke szárnyaikkal aprónak és törékenynek tűntek, de képesek felrepülni oda, ahol a többi állat nem bánthatja őket."
"Megfosztottak a holmimtól; lefokoztak a meghunyászkodó, szolgalelkű nőstényeik egyikévé. Viszont a karomon díszelgő jelzéseket nem tudják elvenni soha. Azokat kiérdemeltem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése