2015. április 28., kedd

Ann Aguirre - Helyőrség

A trilógia 2. kötete USA Today bestseller lett megjelenésekor, és már 10 országban eladták a kiadás jogait!

Sötét színek, hátborzongató történet… Ann Aguirre könyvét nem lehet letenni! – Gena Showalter, a New York Times sikerszerzője

Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja. 
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az. 
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…


Először egy bejegyzést terveztem írni a Menedékről és a Helyőrségről, mert egymás után olvastam őket, és a két könyv történései egy kicsit összefolytak az agyamban, de végül két külön bejegyzés mellett döntöttem, mert ez a fantasztikus sorozat megérdemel minden egyes karaktert, amit begépelek. Ha lehet, a Helyőrség még izgalmasabb volt, mint az első kötet, alig várom már, mit tartogat számomra a folytatás.

A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, Megváltásban, ahol a hőseinket befogadták a telep lakói. Többé, kevésbé. Nagyon bántott, milyen előítéletekkel kellett szembesülniük hőseinknek, főleg Pikknek, mert nem akart beállni a háziasszonyi feladatokat ellátó, finom lelkű asszonyok sorába - hiába, aki megjárta az utat, amit Pikk megtett vadásznőként, azt nem lehet lefokozni holmi háziasszonnyá.

A Megváltásban történtek emlékeztettek egy másik, hasonló disztópikus műre, A Szabadulásra, de ez nem zavart az olvasásban, sőt! Mivel imádtam a Szabadulást, csak még jobb volt, hogy hasonló történetet olvashattam.

A négy főhős egy kicsit elszakadt egymástól, mindenki ment a maga útján, és feszültségből sem volt hiány, de örülök, hogy a történet végére újra együtt volt a nagy csapat és mindenki túltette magát a sérelmein.

Ha kedveled a disztópikus történeteket, de még nem olvastad a Razorland-trilógiát, vedd kézbe minél előbb, mert szerintem ebben a műfajban kihagyhatatlan! :)

Kedvenc idézetek

"Nincsen jó halál, vágtam rá gondolatban; gyáván vonyítva patkolunk el, és kutyául megszenvedjük az utolsó perceket."

"Vannak sebek, amik sose gyógyulnak be. Csak véreznek, amíg beleőrül az ember, vagy meg nem hal."

"A szerelem nem gyengít el, épp ellenkezőleg: már-már emberfeletti erőt ad, hogy megtegyem, amit tennem kell."

"A félelem a barátom; akkor leszek bajban, ha már nem félek semmitől. A jó vadász megérzi az igazi veszélyt, és tudja, mikor kell feláldoznia magát, hogy mások életben maradjanak."

"Nem ilyen válaszra számítottam, ám mielőtt egy szót szólhattam volna, a kezébe fogta az arcomat, és megcsókolt. A nyelvén éreztem az almabor édes ízét, amit a vacsorához ittunk, forró lélegzete csiklandozta a bőröm. Az első csókot sok-sok újabb követte. Fakó a hátamat simogatta, én hozzásimultam, hogy a legkisebb rezdülését is érezzem. Beletúrtam a hajába, selymes fekete tincsei úgy siklottak át az ujjaim között, mint a víz hűvös fodrai. Elöntött a forróság, képtelen voltam nyugodtan ülni; legszívesebben ledöntöttem volna a kanapéra. Amikor végül elhúzódtunk egymástól, Fakó reszketett, mintha lázas volna. Aggódva simítottam meg a homlokát, ő pedig felnevetett. 
– Nem vagyok beteg, Pikk. Ez temiattad van; ilyen hatással vagy rám."

"– Itt mások a szabályok, mint odalent – mondta végül. – Nincs benne semmi szégyellnivaló. 
– Miben? 
– Hát… ebben. 
A csókja nem lepett meg. A saját reakcióm annál inkább. Mámoros, felszabadult öröm áradt szét bennem, ahogy ajka az enyémhez ért. Egészen közel araszoltam hozzá a hintán; azt kívántam, bárcsak elhagyhatnám a bőröm, és belebújhatnék az övébe."

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése