Az Egyszerű igazság torokszorító lélektani dráma és rejtélyekben gazdag krimi egyben, Picoult eddigi legjobbja.
~
Az értékelés spoilereket tartalmazhat!
Elhamarkodott kijelentést tennék, ha azt mondám, hogy Picoult összes művét imádom, mert ezen kívül még csak a Tizenkilenc percet olvastam, mégis úgy érzem, hogy ez egy gyönyörű "barátság" kezdete, mert teljesen beleszerettem a Picoult által teremtett világba és az írói stílusába.
Amikor a molyon elindítottam egy cserét ezért a könyvért, még csak el sem olvastam a fülszöveget, mert úgy voltam vele: "nem érdekel, miről szól, ha Picoult írta." És még így is teljesen betalált a történet, mert mindig is érdekeltek az amisok. A csavar a dologban, hogy a TLC csatornán aktuálisan futnak az Amisok New Yorkban és Amisok Los Angelesben c. sorozatok, amiket mindig figyelemmel kísérek. Az olvasás közben több szereplőt is a sorozat azonos nevű szereplői képével képzeltem el, így nagyon könnyen megelevenedett a fejemben a történet.
Teljesen megdöbbentett az egész könyv. Az amisok iránti lelkes érdeklődőként nagyon örültem neki, hogy ilyen részletesen mutatta be a világukat. Fejet kell hajtanom az írónő előtt, ugyanis a többi könyve ismerete nélkül, csak az Egyszerű igazságra alapozva is el kell ismernem, hogy kiadós kutatómunkát végezhetett a könyve írása előtt. Először is ugye ott van az amis kultúra, amit nem lehet csak úgy tankönyvekből megtanulni, kíváncsi lennék, hogy szerezte az ismereteit. A másik pedig a jogi nyelv és az orvosi nyelv beható ismerete. Nagyon sok munka lehetett abban, hogy ilyen professzionálisan adja vissza a tárgyalások és az egyszerű emberek életét, így minden elismerésem az övé.
Mint mindig, ennél a könyvnél is kialakítottam egy OTP-t (one true pairing ~ tökéletes pár), mint minden könyvnél, és mint mindig, most sem a régi szerelmet választottam, mert szerintem Adam és Katie tökéletesek lennének együtt. De sajnos nem derül ki a könyvből, hogy mi lesz a sorsuk... A vége egy kicsit kiakasztott. Azt hittem, hogy azzal ér véget, hogy a bíróságon, az orvosszakértő által leírt módon halt meg a baba, erre jön egy őrült nagy csavar. Azért sunyi egy dög ez a Sarah...és önző. Az is zavart, hogy nem tudtuk meg, mi lett volna az esküdtek ítélete, mert engem azért érdekelt volna. De hát ezt hívják függővégnek.
Nagy örömömre, amikor a bejegyzéshez kerestem képeket, akkor találtam rá az Ártatlan igazság c. filmre, ami a könyv filmadaptációja. Ez bearanyozta a napomat, és nemsokára meg is nézem. :)
Ez az értékelés most kicsit szedett-vetettre sikerült, de most hagytam a gondolataimat csapongani, remélem nem bánjátok. :)
«««««««««« (10/10)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése