Végül, mielőtt belekezdtem volna, felkutattam néhány tudnivalót az interneten.
Részlet a fülszövegből:
Mit tegyen az ember, ha Manhattanben él, kilencéves, és feltaláló, ékszertervező, ékszerkészítő, amatőr entomológus, frankomán, vega, origamista, pacifista, dobos, amatőr csillagász, számítógép-tanácsadó, amatőr régész, továbbá ritka pénzérmék, természetes halált halt pillangók, miniatűr kaktuszok, Beatles-kegytárgyak, féldrágakövek és egyebek gyűjtője? Mit tegyen az ember, ha kilencéves, és 2001. szeptember 11-e óta nem látta az apját? Ha nincs más fogódzója, csak a régi holmik, és az üzenetrögzítő magnószalagja apja utolsó telefonhívásaival, amit el kell rejtenie az anyja elől? Mit tegyen, ha talál egy titokzatos borítékot az apja szekrényében, amelyben csak egy kulcs lapul, és a papíron egyetlen szó: Black? Viszonylag egyszerű: fel kell keresni az összes Black nevű embert New Yorkban, és megtudakolni, hogy milyen zárat nyit a kulcs. Ami 216 lakáscím. Vagy megkeresni a zárat, bár minden 2777-ik másodpercben egy újabb zár születik New Yorkban. Kissé bonyolítja a dolgot, hogy hősünk betegesen retteg a tömegközlekedéstől, ezért mindenhova gyalog megy... Megrendítő történet, egy elképesztő intelligenciájú és képzelőerejű kisfiú odisszeiája, aki a World Trade Center összeomlásakor eltűnt papáját keresi.
Az író Jonathan Safran Foer (1977) már 26 évesen számos írói díj birtokosa, első könyve a Minden világol 2002-ban jelent meg. A rém hangosan és irtó közel a második műve, hazájában 2005-ben, magyar fordításban 2009-ben került kiadásra. Jelenleg kreatív írást tanít a New York Egyetemen.
Nagyon sok véleményt is elolvastam könyvvel kapcsolatban.
Egybehangzóan azt lehetett kivenni belőlük, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasni, felejthetetlen, felemelő, csodálatos élmény.
Így kezdtem neki a 9 éves Oskar történetének és vártam a csodát, de a csoda nem jött.
Pedig semmi baj nincs a könyvvel bár a szerkezete kicsit furcsa nekem.
.Minden fejezetben más valakivel történik valami, miközben egy idő múlva megtudjuk, a cél az, hogy Oskar édesapja emlékére bukkanjon a kulcs által.
Többször visszakalandozik az időben, nem csak Oskar emlékeibe, hanem a szülők, nagyszülők múltjába is.
A szereplők is nagyon szerethetőek, szinte mindenki, persze különösen Oskar. Okos , kedves, figyelmes, jó gyerek, a többiek is, akik körülveszik, anya, nagymama , a házban élők, és a környéken élők, mintha mindenki azért lenne, hogy Oskarra vigyázzanak , amíg ő a városban csatangol, miközben erről ő mit sem sejt sőt azt hiszi, hogy ő oltalmaz mindenkit.
Egyedül a szemétkedő iskolás kölykök az ellenszenvesek.
Van néhány nagyon megrázó fejezet, például amikor Oskar 9 éves fejjel iskolai feladatként képzeletbeli riportot készít egy hirosimai túlélővel vagy amikor a családi emléktárból megismerhetjük az európai párhuzamot: Drezda értelmetlen elpusztítását.
Végül rájöttem, hogy azért nem érint meg engem ez a könyv, mert amikről ír, a tolerancia, a szeretet , az egymásra odafigyelés, ezek annyira természetes dolgok és meg is vannak a világban, ilyenek is vagyunk.Ja, hogy miért van akkor háború? Hát az a pénzért van. És miért volt Hirosima, Drezda meg New York? Az meg a bosszúért volt.( Ez csak a saját véleményem)
Megnyugtató befejezése van a könyvnek, bár én szerettem volna még egy-két dolgot lezárva tudni, de ez valószínűleg az én hibám.
A könyvből film is készült 2012-ben neves színészek szereplésével. Most arra készülök, hogy megnézem.
Oskar története két Oscar -jelölést is kapott 2012-ben , a címe: Rém hangosan és irtó közel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése