Egy kis életrajz róla:
Nagyszülei Németországból származtak, de a család a 1840-es években már Magyarországon élt és tagjai az élet különböző területein ismertséget szereztek, a 19.század végén pedig nemesi rangot. Első könyve 1899-ben jelent meg, első sikeres regénye 1911-ben, melyet több nyelvre is lefordítottak. 1923-ban a Nyugat ellensúlyozására alapított Napkelet című irodalmi folyóiratot szerkesztette 1937-ben bekövetkezett haláláig. 1937-ben tekintélyes irodalmárok Nobel-díjra jelölték, amit nem kapott meg.
Politikai tevékenységet is folytatott, amelyre a nyílt antiszemitizmus volt a jellemző.
2013-ban azzal került az érdeklődés középpontjába, hogy Budapesten utcát akartak elnevezni róla, de a terv nem valósult meg, éppen kétes politikai nézetei miatt.
Őszintén szólva én is ekkor figyeltem fel a nevére, bár rémlik,mintha korábban is hallottam volna róla,mint kitűnő íróról.
A régi ház című regényt 1914 ben adták ki előszőr, napjainkban pedig 2009 -ben a Fapadoskönyv Kiadó gondozásában került a könyvesboltokba.
A regény tömören az Ulwing család felemelkedésének és bukásának története.
A helyszíne Pest és benne egy hatalmas ház, amit Ulwing Kristóf építőmester hozott létre. Az időpont az 1848-as évtől két nemzedéknyi idő. Közben visszatekint időnként a múltra, ahogy a német származású építőmester és testvére Sebestyén a Dunán hajóval érkeztek és egyikük Pestet másikuk Budát választotta lakhelyéül. Az erős és kitartó Kristóf építési vállalkozást hozott létre és családot alapított, Sebestyénnek pedig az lett az egyetlen ambíciója, hogy összejöjjenek a kedves budai polgárok egy kis esti beszélgetésre a kis órás üzletében.
A nagy házban él a többi szereplő, az építőmester fia János Hubert, unokái Kristóf és Anna. Mindenkinek eléggé unalmasan telnek a napjai, kivéve az építőmesternek, ő irányít mindent és mindenkit és nem veszi észre, hogy pont ezzel ítéli vesztésre a családját és a házát.
Alaposan megismerkedhetünk a polgári Pest életével, ami számomra azért volt érdekes, mert elég sokat olvastam erről a korról, de még soha ebből a nézőpontból.
A forradalom nagyon kevéssé érinti meg a családot, de életükben mégis fordulópont, mert a lefelé út innen kezdődik. Lassanként Anna gondolatai és érzelmei kerülnek előtérben a regényben, mert ő az egyetlen , akinek egyáltalán gondolatai vannak. A kevéske kis izgalmat és romantikát is ő hozza a szülői akarat ellenére választott szerelemmel.
Szépen megírt regény , de ahogy a szereplők élete unalomba fullad, úgy a lapok is elég lassacskán haladtak , nem sok izgalom volt, a család veszte előre látható volt. Végül a kicsi felemelkedés Annának azért jutott ,egy másik helyen, de a Duna megmaradt az életében.
Figyeltem, hogy találok e utalást az írónő politikai nézeteire és egy nagyon rövid kis mondat volt: az unoka Kristóf tőzsdei kalamajkába keveredett, körülötte sokan vesztettek, mások nyeretek.A nyerteseket jellemezte így az író:
Arcok... idegen faju arcok. Néhányan sápadtan mosolyogtak: ezek nyertek. Övék lesz minden, csak idő kérdése. Övék lesz az arany, a város, az ország.Még gondolkozom,hogy keressek- e másik könyvét az írónőnek, hogy kiderüljön , miért javasolták Nobel -díjra, mert ebből a könyvből számomra nem derült ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése